„Nem kell a Savona sapkája”
0 hozzászólás. Szóljon hozzá Ön is!
Még senki sem szólt hozzá. Legyen Ön az első!
Kétéves savonai tartózkodás után Kásás Tamás úgy döntött, hogy csapatot vált, ám szinte biztos, hogy nem itthon folytatja.
1 / 3

Mirkó István
Kásás Tamás a Reccóban vagy a Bresciában folytathatja pályafutását
A Savona vízilabdacsapata nem az első példa arra, hogy a bajnoki cím, tetejébe a nemzetközi vizeken learatott babérok ellenére szétszalad a közösség. Ami biztos, hat játékos, így a kapus Francesco Ferrari, valamint Bogdan Rath, Alekszandar Sapics, Viktor Jelenics, Angelo Temellini, no meg Kásás Tamás is távozik. A magyar válogatott csapatkapitánya szerda este érkezett haza, és a csütörtök esti edzésen csatlakozott a már egy hete a Világkupára készülő kerethez. Laza úszással indított, míg a többiek nála korábban érkeztek, ők kondizással kezdtek. „Fürdőgatyád van?” – kérdezte széles mosollyal Molnár Tamás még a Hajós uszoda előtt a rég nem látott csapatkapitányt, aki megnyugtatta: „Van.”
– Hány órát utazott tegnap? – kérdeztük immár mi Kásást.
– Tíz órát, ahogy mindig szoktam.
– Fáradt?
– Nem vészes, jól vagyok. Hosszú volt az idény, de még hosszabb is lehetett volna, ha bejutunk a bajnoki fináléba. No mindegy, lényeg, hogy itthon vagyok, hazajönni mindig szeretek.
Egerből is érdeklődtek
A Brendon-Fenstherm-ZF-Eger ügyvezető elnöke, Halmos R. Péter megerősítette, hogy felvették a kapcsolatot Kásás Tamással: „Szerettük volna szerződtetni, hiszen nemcsak egyszerűen klasszis, hanem markáns arculatot kölcsönözhet bármelyik klubnak. Tamás rövidre zárta a történetet, így igazából nem jutottunk el a komoly tárgyalásokig.”
Pedig érdekes lett volna, ha összeáll a Märcz Tamás–Kásás Tamás tengely, amely a 2004–05-ös idényben bajnoki aranyhoz és LEN-kupa-serleghez segítette a Savonát.
Pedig érdekes lett volna, ha összeáll a Märcz Tamás–Kásás Tamás tengely, amely a 2004–05-ös idényben bajnoki aranyhoz és LEN-kupa-serleghez segítette a Savonát.
– Úgy jöttem el, hogy nem játszom többet itt, nem kell a Savona sapkája.
– Mi az új állomás? Recco, Brescia vagy Eger? Legalábbis ezt hallani.
– Nem tudom még, hol folytatom. Azt megerősíthetem, hogy a Recco és a Brescia is megkeresett, de csak a bajnoki döntő befejezése után térünk vissza a kérdésre. Ami az Egert illeti, januárban valóban beszéltem Gerendás György edzővel, de sokkal több nem történt. Majdnem száz százalék, hogy maradok Olaszországban.
– Savonában összeomlott a vár, sorra távoznak a játékosok. Miért?
– Nem véletlenül. Személyes és szakmai okok, illetve az uszodaprobléma vezetett idáig. Nem voltak méltóak a körülmények, amióta el kellett hagynunk a savonai uszodát, és az albisolaiba költöztünk. Ez utóbbi nyitott, télen igen hideg és szeles. A régi uszoda helyére tervezett új létesítmény építése pénzhiány miatt leállt, bizonytalan, mikor készül el.
– Mi a többi ok?
– Például nem igazolt posztra a klub, egyetlen centerrel, Raffaele Onofriettivel játszottunk. Ha kellett, Sapics helyettesítette, vagy én indultam be. Aztán sokan nem értettek egyet az edzővel, Claudio Mistrangelóval – bevallom, én is köztük voltam. Még sohasem fordult elő, hogy ne tudtam volna kijönni a tréneremmel. A vezetőség számlájára írandó, hogy tavaly elengedte Märcz Tomit és Harry van der Meert – szerintem hibás döntés volt, nem voltak elég jó cseréink. Mindent elárul, már hónapokkal ezelőtt tudatosult a legtöbb játékos fejében, hogy máshol folytatja pályafutását, annyira bizonytalannak éreztük a savonai jövőt, anynyira nem éreztük jól magunkat.
– Hogy jöttek ki a gólvágó Sapiccsal?
– Fantasztikus képességű játékos, aki, ha csak kicsivel jobban alárendeli magát a csapatnak, ha nem akar mindenáron a világ közepe lenni, ha jobban tiszteli a társait, akkor még erősebbek lettünk volna.
– Miként értékeli a savonai két idényt?
– Az első remekül sikerült, hiszen bajnokságot és LEN-kupát nyertünk, nem jöttek ki azok a negatívumok, amelyek a második évet megmérgezték. Vagyis egy szuper és egy felejthető szezont zártam Savonában, az idén nem érdemeltük volna meg, hogy bármit is nyerjünk.
– Ezen még biztosan elfilozofálgat, de immár új cél lebeg a szemek előtt: június tizenharmadikán kezdődik a Világkupa.
– Sokat gondoltam rá, már csak azért is, mert Magyarország rendezi. Aki 2001-ben játszott a budapesti Európa-banokságon, és megérezte, milyen rossz itthon veszíteni, az azért várja, akinek pedig az első hazai világversenye lesz, abban azért ég a tűz. Spannol mint minden új feladat.