Ismét kitört a futball-láz!

Ha a végeredményt nem is, a szerda esti összecsapás kimenetelét szívós munkával belőle is sikerül kipréselnünk a klubszimpátiáról is árulkodó „Nyerünk kettő nullára” tőmondat formájában.

A nyári egyetem hallgatói is kíváncsiak a meccsre

A többség anonim válaszadónk verziójára esküszik, azaz a megkérdezettek zöme elképzelhetetlennek tartja, hogy a múlt szerdán Tallinnban saját „csúcsát” kopírozó DVSC (a magyar csapatok közül Bajnokok Ligájaselejtezőt idegenben legutóbb a Loki nyert – 2005, Split, 5-0) ne kettős győzelemmel lépne túl az egy hete 1–0-ra megvert Levadián. Pesszimista jósba nem botlunk, a legóvatosabb nyilatkozó 1–1-es döntetlenre esküszik, ami szintén a magyar aranyérmes továbbjutását (ami legalább az Európa-liga-csoportkört garantálja) jelentené.

Nem vitatkozunk.

Inkább meglepődünk.

A debreceni nyári egyetem amerikai, mexikói hallgatói is jegyet vesznek, igaz, a helyi erők segítségét igénybe véve. Mellesleg a magyarul tanuló külföldi diákok elhatározása az őket gardírozó egyetemistákat is megmozgatja, ergo, ha a vendég meccsre akar menni, minimum elkísérik.

Pokoli hangulat lesz majd az Oláh Gábor utcában

Alkalmi meccsnézők, hivatásos rajongók váltják egymást a pult előtt – a jegytömb vastagsága masszívan csökken. 2005, a Hajduk Split debreceni fellépése (3– 0) után játszhat újra több mint tízezer néző előtt a Loki az Oláh Gábor utcában.

Odébbállunk.

Utolsó delikvensünktől a leginkább helyénvaló elköszönési formula is megérkezik: Hajrá, Loki!

Bólintunk.