Kevés volt Becks gólja
Brazília–Olaszország, vb-döntő, 94 194 néző. Az Egyesült Államok újkori futballtörténelmében ez volt a legnézettebb esemény, és ezt a rekordot „sodorta veszélybe” szombat éjjel a Los Angeles Galaxy–Barcelona találkozó – tét nélkül, de David Beckhammel és a világ talán (a hivatalos koronázással azért várjuk meg a decemberi klubvilágbajnokságot) legjobb klubcsapatával. A pasadenai Rose Bowlba bezsúfolódó 93 137 néző a bizonyítéka, hogy arrafelé marketinggel és nevekkel semmi sem lehetetlen.
Az viszont lehetetlen, hogy az idény érdemi részében a Barca még egyszer ilyen összetételben futballozzon. Őrizzük meg emlékezetünkben a Pinto (Víctor Valdés, 46.) – Daniel Alves (Puyol, 46.), Márquez (Henrique, 30.; Piqué, 60.), Muniesa (Fontás, 46.), Maxwell (Abidal, 46.) – Y. Touré (Busquets, 46.), Jonathan (Xavi, 46.), S. Keita (Víctor, 46.) – Krkic (Jeffrén, 46.), Messi (Henry, 46.), Pedro (Gudjohnsen, 46.) névsort, még egyszer így, együtt úgysem látjuk ezeket a játékosokat.
Bár ha az eredményt nézzük, a 2–1-es győzelem fényé-ben megérdemelnének még egy lehetőséget, elvégre Beckham gólja ide vagy oda (szabadrúgásból lőtte az angol, a közönség azonban így is kifütyülte közelmúltbeli nyilatkozatai miatt – „Tizenegy éve, a világbajnokság után százszor rosszabb volt a helyzet, mint most. Ez semmi, meg sem hallom” – mondta erre a hajdan az Argentína elleni piros lapja miatt Angliában közutálatnak „örvendő” középpályás), a lepattanó labdát értékesítő Pedro, illetve a Sergio Busquets átadásából eredményes Jeffrén a katalánok javára billentette a mérleg nyelvét.
A valósnál alighanem kisebb különbséggel, legalábbis erre utalnak Bruce Arena Galaxy-edző szavai: „Borzasztóan erős csapat a Barcelona. Boldog vagyok, hogy augusztus elsején találkoztunk vele, nem pedig, mondjuk, október elsején. Most még szép élményekkel gazdagodhattunk…”
