Gratulálunk!Gratulálunk!
Köszönöm, de ez nem volt jó.
Nem volt jó?
Pontosítok: nem éreztem jól magam.
Jaj, ne ijesztgessen bennünket! Mi a baj?
Nem tudom. Tényleg nem tudom… Valami nem stimmel.
Hatodik lett, ez remek eredmény!
Tudom, tudom, de majdnem feladtam.
Hogyan?
Majdnem feladtam. Az első ötven, fogjuk rá, még rendben volt, de fordultam, és ekkor elfogott valami furcsa érzés. Megfordult a fejemben, hogy kész, ennyi volt, kimászok a medencéből.
De úszott tovább.
Úsztam, de éreztem, lassabb vagyok, mint délelőtt, mint amire képes volnék normális esetben. Szenvedtem. Az utolsó száznál viszont úgy voltam vele: iszonyatosan fájni fog, de már mindegy, ha beledöglök is, bírnom kell. Bírtam.
Azt hittük, boldog Kis Gergővel találkozunk, mint délelőtt. Ehhez képest…
Boldog vagyok, ha nem is látszik. Ez az első világbajnokságom, hatodik lettem négyszázon úgy, hogy a döntőbe jutásom sem volt biztos. És tudják, miért nem zavar, hogy ezúttal rosszabbul úsztam?
Elárulja?
Mert a délelőtti időmmel sem végeztem volna előrébb.
No, végre az igazi énje!
Már jobban lennék? A viccet félretéve: tényleg nem vagyok most rendben, csak negyven percet tudtam aludni ebéd után, elfáradtak a lábaim, a klóros levegő miatt egy spray-t is szereztek nekem, hogy ne fulladozzak. Kicsit jobb lett, igaz, így is szenvedtem – de megérte!
