Sziasztok!A blogom legújabb bejegyzését már Rómából írom, a csoportmérkőzések után. A három meccsen összességében voltak jó és rossz momentumaink is, de most jön még csak az igazi megméretés, és hiszem, hogy a fontos találkozókra összeszedjük magunkat. A németek elleni döntetlen során valóban jól ment a játék, de ha egyvalakinek megy jól, az nem mérvadó – az a fontos, hogy a csapatnak menjen jól. Inkább szerezzen mindenki egy gólt, és nyerjünk tíz-tizenkét lőtt góllal.Nagyon vártam már a világbajnokságot. Lehet, van aki mást mondana, én viszont nagyon jól érzem magam így elszeparálva szinte mindentől. Elképzelhető, hogy egy hét múlva nem ezt mondanám, de most még jó.Tulajdonképpen teljesen mindegy volt, hogy a szerbekkel vagy a spanyolokkal kerülhetünk össze, mindkettő hasonlóan erős rivális, ráadásul ha nyolcaddöntőztünk volna, az a nem túl erős ellenfél miatt egy gyenge edzésnek felelt volna meg.Hallottam, sokan beszélnek arról, hogy esetleg számolgattunk a németek ellen. Aki valemennyire is ért a vízilabdához, és látta a meccset, rájöhetett, hogy szó sincs számolgatásról. Ráadásul az iksszel semmit sem értünk. Vannak rosszindulatú emberek, de semmi gond, mi ettől leszünk erősebbek.A szállodában Szivós Marcival vagyok egy szobában. A beosztást Dénes szokta csinálni; nem gond, hogy ezúttal nem vagyok együtt Kis Gáborral, Marcival is elszórakozunk, elvagyunk egymással. Nem mondom, hogy túl izgalmas itt az életünk, mivel nagyjából csak edzünk, alszunk és meccset játszunk, de én élvezem a szituációt, csak a vízilabdával kell foglalkozni. Sőt nagyon vártam is, mivel szeretek nyugodtan ráhangolódni a mérkőzésekre.
Legfrissebb hírek
