Talán egyszer eljuthat majd Barcelonába
játékosnak, mint gladiátornak. Ha hozzám kerül a labda, szerencsére nem kell azzal időt vesztegetnem, hogy az egyik lábamról áttegyem a másikra.
A Budaörs elleni felkészülési mérkőzésen két gól és egy gólpassz fűződött a nevéhez. A kispesti drukkerek már dörzsölik a tenyerüket.
Azt ne várják tőlem, hogy minden meccsen duplázom, és még egy gólpasszt is adok. Ha hétről hétre képes lennék erre, álmaim egyesületében, a Barcelonában játszanék…
Ehhez képest…
Ó, jó nekem Kispesten. Jók a körülmények, jó a csapat, jó az edző – mi kell még?
Mi a helyzet a válogatottsággal?
Ha nem is olyan merész álom, mint a barcelonai szerződés, hazám nemzeti együttesébe sem könnyű bekerülni. Sőt most, hogy a világbajnoki selejtezőcsoportunkat vezetjük, szinte lehetetlen. Nem tettem le róla, ugyanakkor van egy olyan érzésem, hogy a dél-afrikai vb-t csak szurkolóként követem majd. Mert abban biztos vagyok, hogy Szlovákia kiharcolja a részvételt – abban pedig majdnem biztos, hogy nélkülem.
Az Európa-ligában legalább pályára léphet. Összeszorulna a gyomra, ha egy szlovák gárdával hozná össze a sors a Honvédot?
Előbb búcsúztassuk el a Fenerbahcét. Persze nem csapnék a levegőbe, ha utána egy szlovák ellenfelet kapnánk. Bár még nem volt benne részem, bizonyára nehéz lenne hazám egyik csapata ellen játszanom – ám egyfelől azért kapom a fizetésemet Kispesten, hogy adott esetben egy szlovák alakulattal szemben is a maximumot nyújtsam, másrészt amíg nem alakul számomra balszerencsésen a sorsolás, hadd ne rágódjak azon, mi lesz, ha…
S mi lesz, ha megverik a Debrecent?
Veszek egy kisebb vitrint.
