A minimális cél a dobogó
Pekingben hatan harmadszor, míg hárman másodszor lettek olimpiai bajnokok. A kilenc klasszis közül négyen lehetnek ott a római világbajnokságon: a háromszoros győztesek közül Biros Péter és Kiss Gergely, míg a duplázók közül Madaras Norbert, illetve Gergely István.
A kerethirdetéshez közeledve milyen érzések motoszkáltak önben a múlt héten, illetve az Unicumkupa alatt?
Kétkapuztunk Montenegróval, jött az Unicum-kupa, kicsit sok volt a mérkőzés. Mellette még készülni kellett, s mindenki szeretett volna bekerülni, bent maradni. Nagyon fáradt voltam, a teljesítményem közepes volt, ennél többet várok magamtól, de azért rossznak nem mondanám. Persze Kemény Dénes dolga, hogy ezt megítélje. Gyorsan kellett felkészülni a világbajnokságra, a többi csapat játszott a világligában, mérkőzésből jöttek Budapestre.
Mennyire érezte biztosnak a helyét a keretben?
Nagyon szerettem volna bekerülni. A kapitány több szempontból vizsgálja mindenki helyét, próbáltam ennek megfelelően dolgozni, megfelelő erőnlétet elérni és egyidejűleg minél jobb formába lendülni. Kicsit csalódott lettem volna, ha nem kerülök be.
Egy hetük van a finomításra. Ez elegendő lehet a jó forma elérésére?
Most már inkább a pihenés és a meccsekre való koncentrálás, az egyes ellenfelekre készülés a hangsúlyos. Belesűrítettünk mindent a felkészülésbe, amit kellett, remélhetőleg a formaidőzítés is jól sikerül.
Sokan sokféle eredményt várnak az átalakuló csapattól, maga a kapitány is óvatosan fogalmaz az esélyeket illetően.
Azok számítanak, akik eddig is kiálltak a csapat mellett. Akik esetleg most rossz szereplést várnak, azoknak megpróbálunk kellemetlenséget okozni. Aki a sportban mozgott, mozog, bármilyen csoportot irányított, tudja, hogy az összecsiszolódáshoz idő kell. Az alapanyag megvan, Dénes teljesen pozitívan áll hozzánk. Vannak hiányosságok, amit munkával, játékkal lehet pótolni. Ez a csapat eljuthat arra a szintre, ahol az előző abbahagyta. Nem arról van szó, hogy tízbe, nyolcba vagy ötbe kerülünk, hanem hogy helytálljunk, aranyérmet szerezhetünk, vagy legalábbis döntőt játszhatunk a világversenyeken.
A saját mércéje szerint Rómában milyen eredmény jelentené a helytállást?
Ez azt jelentené, hogy éremmel térjünk haza. A bronzérem a mérce legalja. Voltak kellemetlen meglepetések, de a csapat alakulóban van, az idő rövid, és ebbe próbáltunk mindent belevenni: alapozást, technikai, taktika feladatokat. Ez nem mindig sikerült jól, amit mutat a románok elleni bukaresti mérkőzés. De inkább a második, a ceglédi láttatta a valós különbséget. Nem szabad elfelejtenünk az elsőt, de ha odafigyelünk, és úgy játszunk, mintha minden meccs döntő lenne, akkor elöl végezhetünk.
Említette a kétkedőket, pesszimistákat. Álnaivan megkérdezem: vannak olyanok Magyarországon, akik a pólósok ellen drukkolnak?
Vannak ilyenek, vagy akik várják a szenzációt, ha rosszul szerepelnénk. Ez valahol természetes dolog, számomra inkább dopping, mint visszahúzó erő. Mindent megteszünk majd a jó eredményért.
Az új ciklusban már ön a csapat egyik legrutinosabb tagja.
Most, hogy belegondoltam, tényleg így van.
Jelent ez valamiféle változást a hozzáállása, a csapatban betöltött szerepe szempontjából?
Mindig a csapatért dolgoztam. Több fiatal van most a keretben, nem teher számomra, ha odajön valaki, kérdez, amire a tapasztalataim alapján választ tudok adni. Szívesen beszélgetek az összes játékossal, nem érzem, hogy valamivel is többet engedhetnék meg magamnak. Nem vagyok több azoknál, akik nem nyertek olimpiát, vagy akik most kerültek be.
Szerepelt már Szécsi Zoltán nélkül világversenyen?
Még nem.
Korábban kimondva kimondatlanul is Szécsi volt az első, ön pedig a második számú kapus. Most Nagy Viktorral ketten utaznak. Első számú kapusként készül Rómába?
Úgy készülök, hogy az egyik kapus leszek a kettő közül. Ha vízbe kerülök, legjobb képességeim szerint védek, ha kint vagyok, próbálok segíteni a medencében lévőknek.
