Már ezüstből is van egy

Berki Krisztián aranyérme után már ezüstünk is van.

Miután mindkét asztalitenisz-párosunk kiesett a negyeddöntőben – méghozzá elég simán –, Jakab János pedig az egyes nyolcaddöntőjében, ezért Ungvári Attilába vetettük reményünket, már csak azért is, mert a kudarc után fél órával lépett a tatamira az út túloldalán lévő cselgáncscsarnokban. Hol apró jukóval, hol hatalmas ipponnal, de mindig nyert, könnyítve a lelkünkön, s a magáén is, mert így a döntő előtt szusszanásnyi ideje maradt a pinenésre.

A finálé végigvitt akció nélkül telt el: a cséphadaróként kezdő Ungvári kapott először, aztán Vang Ki Csun másodszor intést, amely után a magyar gáncsokkal, ledöntésekkel, a dél-koreai fejenátdobásokkal próbálkozott, de egyikük sem jutott tovább a kezdőmozdulatnál. Aztán jött az együttes intés, amely után már úgy tűnt, döntetlennel zárul az öt perc, mire Ungvári nyolc másodperccel a vége előtt megkapta harmadik intését, amely vazarira változott és nagy pfújolás közepette elbukta a meccset. A magyar cselgáncskülönítmény szerint nem véletlen a gonoszság: amellett, hogy az egyik bíró szunyókált a sarokban, a másik kifejezetten utál minket.

Akik a cselgáncsteremből át akartak sietni a női póló elődöntőre, pórul jártak, ugyanis nincs olyan viszonylat az universiade-járatok között, amellyel a Száva partjáról huszonöt perc alatt elérhető a Banjica-uszoda. Az utat vasúti vágány keresztezi, amelyen ráadásul éppen vonat robogott el, amikor a busz elindult volna – így pláne dugába dőlt a terv. Szerencsére a lányokat ez nem zavarta meg, pontosabban csak kicsit, a harmadik negyed 4–1-es rohamával előnybe kerültek és továbbra is adagolva a gólokat 11–9-re győztek Oroszország ellen. S mivel Kína győzött a másik ágon, a magyarok visszavághatnak az ázsiaiaknak a nyitónapon elszenvedett 8–6-os vereségért.

A férficsapat Hegedüs Gábor sebesülése miatt füstölög továbbra is.

„Kaptam egyet. Tudtam, hogy széttört a fél arcom, mert lyuk volt a csontom helyén. Megműtöttek, jól vagyok, de nem kellemes érzés. Megyek haza, semmi értelme nem lenne, hogy itt szenvedjek” – mondta a sértett műtétje másnapján, szerencsére már a saját lábán sétálgatva a faluban.

A meccsen végig ellenünk drukkoló szerbek az universiade hivatalos lapja, a UB2009 Review tudósításában egy mondatot sem ejtettek az esetről, a képek közé viszont beválogatták egy vérző görög fotóját. A magyar vezetők is protestáltak, nem utolsósorban Hegedüs rémisztő kórházi felvételével, mert azért egy felrepedt szemöldök nincs arányban egy elmozdulásos járomív-töréssel – főleg, ha utóbbit elhallgatják.

Azt viszont már nem lehet elhallgatni, hogy Szabó Attila csodálatosan versenyezte végig a tízpróba két napját, az első után a negyedik helyen állt, majd az utolsó számra feljött a dobogóra, mivel gerelyhajításban ő volt a legjobb. A záró 1500 méteren aztán az ötödik helyen futott be, így végül a harmadik helyen végzett!