Jöhet a magyar mez!

Ha azt nézzük, hogy a harmadosztályba zuhant Avellino süllyedő hajójáról egyenesen az élvonalban, a Bari csapatánál kötött ki, igazán elégedett lehet sorsa alakulásával.Ha azt nézzük, hogy a harmadosztályba zuhant Avellino süllyedő hajójáról egyenesen az élvonalban, a Bari csapatánál kötött ki, igazán elégedett lehet sorsa alakulásával.

Nem beszélnék két osztálynyi ugrásról, hiszen az előző idényt a Serie B-ben töltöttem, avellinói kölcsönszerződésem lejártával egyszerűen visszatértem a Sampdoriához.

Ahonnan egy évre kölcsönadták a Barinak, állítólag nem kevesebb, mint 900 ezer euróért...

Fogalmam sincs, mennyit fizettek értem, és őszintén szólva nem is igen érdekel. Ami számomra fontos, hogy a megállapodással lehetőséget kaptam arra, hogy stabil játékosa legyek a Serie A-nak. A papírokról annyit, hogy a Bari egy év múlva kivásárolhatja a játékjogom felét, de közben – biztos, ami biztos – a Sampdoria 2013-ig meghosszabbította a szerződésemet.

Kétezer-hét tavaszán a genovaiaknál négy mérkőzésen már pályára lépett a Serie A-ban. Számított arra, hogy két évet kell várnia a visszatérésre?

Utólag nagyképűség nélkül állítom, hamarabb is játszhattam volna újra az első osztályban. De félre ne értsen, nem elégedetlenkedem: pontosan tudom, hogy az Avellinónál töltött idényemre, a huszonnyolc Serie B-s bajnokimra és négy gólomra szükség volt a továbblépéshez. Sokat játszottam, örömmel gondolok vissza az évadra

Csodálkozva hallgatom lelkes szavait, olasz forrásokból és Vaskó Tamástól ugyanis azt hallani, az Avellino hónapokig nem fizetett egy vasat se a játékosainak. Vagy ön mindent megkapott?

Ugyan! Nekem is tartoznak, és másokhoz hasonlóan én is feljelentettem a klubot az UEFA-nál, többet nem tehetek.

Felkészült már a Bariból?

Éppen a milánói reptéren várok a bari járatra, személyes tapasztalataim még nincsenek. De amit hallottam, rendkívül szimpatikus: fiatal csapat, hatvanezer néző a stadionban, futballőrület a városban.

Korábban rebesgették, az Udinese is figyeli önt. Mi volt igaz ebből?

Olvastam a hírt, rögtön hívtam is a menedzseremet, ő azonban kapásból lehűtött: Udinében egyáltalán nem érdeklődnek irántam.

Olasz élvonalbeli játékosként hamar a figyelem középpontjába kerülhet, és ismét aktuálissá válhat a kérdés: mit lép, ha meghívót kap a magyar válogatottba?

Természetesen megyek.

Tessék?

Nincs ebben meglepő, felfújt buboréknak láttam ezt a témát már annak idején is. Akkor még Várhidi Péter ült a válogatott kispadján, más helyzet volt, mindenki mindenfélét belemagyarázott a történetbe.

Vagyis Várhidi volt az akadály?

Ezt nem mondtam. Két évvel ezelőtt, amikor szóba került a nevem a felnőtteknél, tizen-nyolc éves voltam, nem éreztem magam eléggé felkészültnek, hiszen még a klubomban sem játszottam rendszeresen.

Bocsánat, de a félreértések elkerülése végett most újból felteszem a kérdést: ha Erwin Koeman kapitány berendeli, habozás nélkül igent mond?

Igen.

Idézném két évvel ezelőtti nyilatkozatát: „Az ukrán válogatottban játszom majd, mert Ukrajnában születtem, és ukránnak érzem magam.” Ehhez mit szól?

Ilyet így nem mondtam.

Pedig a szóban forgó interjúban, más szavakkal ugyan, de többször megismételte ugyanezt.

Nem tudok mást nyilatkozni ezzel kapcsolatban, akkoriban sokkal nagyobb feneket kerítettek az ügynek a kelleténél.

Mondják, édesapja szorgalmazta, hogy várják meg az ukránok meghívóját. Idősb Koman Vladimir elfogadta új elhatározását?

Rossz a kérdés, édesapámnak ugyanis nem kellett elfogadnia semmit, hiszen a családom többi tagjához hasonlóan ő is mindenben támogat. Noha általában kikérem a tanácsát, ahogyan pályafutásom során korábban is mindig, úgy ebben az esetben is én hozom meg a döntést.

Keresztkérdés: mit lépne, ha levelet kapna az ukrán szövetségtől?

Fogalmam sincs. Ha lenne valami mozgás a részükről, szerintem már lehetne érzékelni.