Nekivág a hetedikkel is

Világ körüli utazás aligha fért bele a vakációba.Világ körüli utazás aligha fért bele a vakációba.

Két hét alatt bajos lett volna… – reagált Bárányos Zsolt. – Az illetékesek bizony jobban odafigyelhettek volna, amikor elkészítették a versenykiírást. Nem lenne olyan bonyolult úgy összeállítani a programot, hogy az NB I, illetve az NB II egy időben érjen véget – talán önnek vagy nekem sikerült volna…

Sebaj, legalább Tatára eljutott.

Hétfő óta edzőtáborozunk itt, mi tagadás, jó volt visszatérni. Évekkel, sőt évtizedekkel korábban ugyanis a Honvéddal és az olimpiai válogatottal is itt készültünk. Örömmel tapasztalom, hogy a körülmények kiválóak, s a tábori konyha sem lett rosszabb. Reggelente például kiváló tejbegrízt tálalnak fel. Mindenkinek ajánlom!

Amikor a télen Pápára igazolt, gondolta volna, hogy feljutás lesz a vége?

Gondoltam, persze. Mi több, mondtam is a vezetőknek, hogy van rá esély. Ők kissé csodálkozva néztek rám, amit megértek, hiszen féltávnál kilenc pont volt a hátrányunk a Péccsel szemben. Igaz, aztán nagy menetelésbe kezdtünk, csupán egyszer végeztünk döntetlenre, a többi meccsünket megnyertük, ami még ezen a szinten is fantasztikus eredmény. Ennek ellenére állítom, ha a PMFC nem szór el fontos pontokat, most nem mi várhatnánk az MTK elleni idénynyitót.

Vagy ha a Gyirmót licenckérelmét nem utasítja el a szövetség...

Megvan erről a véleményem.

Meg is osztja velünk?

Miért ne? Szóval: van egy olyan érzésem, hogy a Gyirmót nem akart feljutni. Érdekes, amíg a Pécs állt az élen, addig semmit nem lehetett hallani élvonalbeli terveikről, majd a zárás előtti hetekben, amikor már három csapat harcolt az elsőségért, egyszer csak elkezdtek hangoskodni: hohó, mi is itt vagyunk! Furcsállom azt is, hogy a történet szerint későn és hiányosan adták be a papírokat, holott tisztában voltak a határidővel és a feltételekkel. Na, mindegy, ezen már felesleges töprengeni, a lényeg az, hogy mi indulunk az első osztályban. Megjegyzem, megérdemelten, hiszen a Gyirmótot kétszer is legyőztük, másodjára öt nullára…

Tudja, hogy hanyadik NB I-es csapatával készül a rajtra?

Számoljunk csak: Honvéd, Fradi, Sopron, Vasas, REAC és Nyíregyháza és Pápa. Azaz a hetedikkel, ugye?

Stimmel. Ez minden bizonnyal országos csúcs.

Sajnos, így alakult.

Sajnos?

Amikor először pályára léptem a Honvédban, eszembe sem jutott, hogy ilyen sok magyar együttesben megfordulok majd. Nem mondom, ha hét Premier League-es egyesület alkalmazott volna, az más lenne, de így kicsit elkeserít a helyzet. Főleg azért, mert tisztában vagyok vele: amikor én voltam fiatal, nem voltak olyan jó lehetőségeim, mint azoknak a srácoknak, akiket ma tehetségesnek tartanak, és akik gyorsan külfödre is szerződnek. Ha most lennék tizennyolc, biztosan neves klubhoz mehetnék. Kár, hogy harminchárom múltam... Félreértés ne essék, nem a nagyképűség beszél belőlem, csak látom, hogy kik állhatnak légiósoknak.

Lesz nyolcadik élvonalbeli alakulata?

Fogalmam sincs. Az viszont tény, hogy Pápán jól érzem magam. Jó a csapat, jó a hangulat és jó az edző is.

Véber Györggyel talán még ellenfelként is találkozott.

Mi az hogy! Bár az túlzás, hogy találkoztunk, hiszen ő az Újpest irányítója volt, én meg a Honvédé, és egyikünk sem volt megbízva a másik őrzésével. Én az egyik térfélről figyeltem, hogy milyen jó megoldásai vannak, ő pedig a másikról láthatta ugyanezt…

Felteszem, nem Gyuri bácsizza a szakvezetőt.

Senki sem magázza. Gyuri ugyanúgy poénkodik velünk, mintha még ma is játszana.

Ez nem baj?

Szerintem nem. Említettem már, hogy remek a hangulat, és úgy tűnik, ez nem megy a munka rovására.

Bent marad a Pápa?

Kiesési gondjaink nem lesznek, erre bárki mérget vehet. Az a fontos, hogy minél több pontot szerezzünk – ha így lesz, nagy probléma nem lehet. Azért a legjobb magyar gárdákat megnyugtathatom: megeshet, hogy csak jövőre jelentkezünk be a bajnoki címre…