Serena tizenegy remek diadala

1. US Open, 19991. US Open, 1999

Martina Hingis 6:3, 7:6

Az első győzelem. A 17 éves Serena a svájci Martina Hingisszel játszott a fináléban, aki épp Venust győzte le az elődöntőben. Már az első szettben hengerelt, főleg remek szerváira alapozva, ám a másodikban a svájci 5:3 után két meccslabdáról kapaszkodott vissza. A rövidítésben azonban nem volt esélye. Serenának amúgy 57 ki nem kényszerített hibája volt...

„Nem tudtam, üvöltsek, nevessek vagy sírjak. Úgyhogy az volt a legjobb megoldás, hogy egyszerre üvöltöttem, nevettem és sírtam.”

2. Roland Garros, 2002

Venus Williams 7:5, 6:3

Serena itt vágott vissza nővérének az előző évi US Open-döntőben elszenvedett sima vereségért. Nem volt emlékezetes mérkőzés: 101 önhiba, 14 kettős hiba, és 13 elbukott adogatójáték a testvérpár mérlege, de Venus sem ezt, sem a vereséget nem bánta: édesanyjuk kameráját kölcsönvéve filmezte a győzelmi trófeával pózoló húgát.

„Ahogy játszottunk, arra gondoltam, milyen dühös lehet most édesapánk amiatt, hogy ilyen rosszul játszunk. Remélem, szép kis rivalizálás alakul majd ki köztünk Venusszal, és még egy csomószor átélhetünk ilyesmit. Legendás páros leszünk, és majd bajnokokként vonulunk vissza.”

3. Wimbledon, 2002

Venus Williams 7:6, 6:3

Az első Williams–Williams finálé, amelyen mindkét nővér tudásához méltóan teniszezett. Másfél szetten keresztül csodálatosan játszottak, de a végét Serena bírta jobban – pedig Venus kétszeres bajnokként érkezett Londonba. Ez a győzelem a világelsőséget is meghozta Serenának.

„Ez jó móka volt. Mindketten remekül szerváltunk, mindketten remekül fogadtunk, mindketten beértünk minden labdát. Végig azt mondtam magamnak, nyugi, Serena, ő már nyert két Wimbledont, de ne izgulj, harcolj tovább!”

4. US Open, 2002

Venus Williams 6:4, 6:3

Egyhuzamban a harmadik Serena-győzelem, egyhuzamban harmadszor Venus ellen. Végig Serena irányított, sorra jutott bréklabdákhoz, és végül teljesen megérdemelten győzött. Nővére rengeteget hibázott – elég, ha a tíz kettős hibát és a 33 önhibát említjük. Ám nem volt teljes az öröme: ha még januárban nem kellett volna sérülés miatt lemondania az Australian Opent, tarolt volna 2002-ben.

„A francba! El sem indultam Melbourne-ben, pedig a másik három torna megvan.”

5. Australian Open, 2003

Venus Williams 7:6, 3:6, 6:4

Négyből négy – de nem egy naptári évben, így nem sikerült a Grand Slam, csak a „Serena-Slam”. Margaret Court, Maureen Connolly, Martina Navratilova és Steffi Graf után azonban így is Serena lett az ötödik teniszezőnő, aki egyszerre címvédő mind a négy viadalon. Amúgy hektikus, hullámzó döntő volt. Venus pedig az első játékos lett, aki egyhuzamban négy Grand Slam-finálét veszít el...

„El sem hiszem, hogy ilyen társaságba kerültem, hogy ezekkel a legendás játékosokkal említenek együtt – ez csodálatos. Történelmet írok, és ez keveseknek adatik meg. Egész életemben ezért küzdöttem.”

6. Wimbledon, 2003

Venus Williams 4:6, 6:4, 6:2

Venus hasfalhúzódással küszködve is kemény ellenfélnek bizonyult, de Serenának nem ment igazán jól a játék – végül felőrölte ápolásra is szoruló nővére ellenállását. És családi kötelék ide vagy oda, nem habozott kihasználni, hogy Venus nehezebben mozog.

„Azt mondtam magamnak, ez Wimbledon, és lehet, hogy nem lesz még egyszer lehetőségem itt győzni. Így aztán keményen küzdöttem, és amikor Venus feljött a hálóhoz, inkább átemeltem, mint hogy elüssek mellette. Harcoltam, ahogyan ő is.”

7. Australian Open, 2005

Lindsay Davenport 2:6, 6:3, 6:0

Most Serenán volt a sérülés sora: öt játék után úgy tűnt, benne van a pakliban, hogy egy óvatlan mozdulatnál szerzett bordasérülése miatt fel kell adnia a küzdelmet. De összeszedte magát, a fájdalma is enyhült, és szerencséjére Davenport is elfáradt a végére.

„Gyűlölök veszíteni. Ha a pályán vagyok, úgy érzem, mintha az életem lenne a tét. Azt gondoltam magamban, még ha leszakad a karom, akkor sem fogok kikapni.”

8. Australian Open, 2007

Marija Sarapova 6:1, 6:2

A világranglista 81. helyezettjeként érkezett Melbourne-be, méghozzá úgy, hogy rengetegen kritizálták, és tették fel a kérdést: egyáltalán érdekli-e még a tenisz. Ehhez képest lehengerelte Sarapovát, aki csak azt tudta mormogni a meccs vége felé: „egyszerűen túl jó.”

„Meg tudom csinálni, győzni fogok. Hiszek a képességeimben és mindenekelőtt hiszek önmagamban – nem érdekel, ki mit mond vagy ír rólam. Én vagyok saját magam legnagyobb szurkolója – legfeljebb a papám előz meg.”

9. US Open, 2008

Jelena Jankovics 6:4, 7:5

Óriási mérkőzés volt, pedig a Hanna hurrikán miatt szombatról vasárnapra kellett halasztani. Az élete első Grand Slam-fináléját játszó Jankovics nem illetődött meg, ám Serena zsinórban három fogadósikerrel hozta az első szettet, a másodikban pedig négy játszmalabdát is hárított.

„Egész évben rettentő keményen dolgozom. Megesik, hogy hatkor kelek, mennék edzeni, de túl sötét van még, és meg kell várnom, míg teljesen megvirrad. Senki sem tudja, min megy keresztül egy-egy élsportoló, de megéri. Az ördögbe is, én edzek a legkeményebben, úgyhogy nekem kell nyernem.”

10. Australian Open, 2009

Dinara Szafina 6:0, 6:3

Minden idők egyik legsimább Grand Slam-döntője volt. Serena az első szettben mindössze nyolc labdamenetet engedélyezett a jobb sorsra érdemes orosznak, aki utána azt mondta, nagyrészt csak labdaszedőnek érezte magát. Egy óráig sem tartott az egész meccs, addig is csak azért, mert a második felvonásra már Serena is visszavett.

„Úgy érzem, bármeddig eljátszhatok. Venusszal gyakran beszélgetünk erről, és mindketten úgy gondoljuk, sosem fogjuk abbahagyni. Még nagyon sok évem van hátra a teniszben, és egyelőre elég jól is megy.”

11. Wimbledon, 2009

Venus Williams 7:6, 6:2

Ahogy néhány oldallal előbb írtuk: ezúttal Serena harapott jobban. A rövidítésben tökéletesen játszott, majd lecsapott Venus legkisebb hibáira is, miközben ő maga hibátlanul teniszezett. S amíg így tud teniszezni és így tud koncentrálni, a legkevesebb, amit elmondhatunk róla, hogy nem a tizenegyedik volt az utolsó Grand Slam-sikere.

„Hihetetlen, hogy az én kezemben van ez a trófea. Valójában Venusról kellene elnevezni – mindig ő nyer. Az öt címével élő legenda. De a meccs közben nem foglalkoztam vele, csak úgy tekintettem rá mint ellenfélre. Ez azon ritka napok egyike, amikor nem éreztem esélyesnek magam. Az első szett után arra gondoltam, hú, bármi lesz, már nyertem egy játszmát.”