Hiába a szabad este, mindenki fáradt

Reggel negyed kilenc körül értem le a szálloda éttermébe, és láthatóan nem én voltam az egyetlen, akinek az izomzata megérezte az edzőtábor első napját – időbe telt, amire mindannyian összeszedtük magunkat. És bár a britek állítják, a tipikus angol reggeli, a babbal, baconszalonnával, gombával megbolondított menü energiabombaként hat a szervezetre, úgy vettem észre, a srácok inkább a hagyományos fogásokkal kezdték a napot. Nem úgy James Ashmore és a többi helyi srác, aki púposra szedte a tányérját a jellegzetes szigetországi ételekkel. Miután végeztünk, már ott várt bennünket a busz, ami az akadémiához vitte a csapatot. Az út alatt kifejezetten jó volt a hangulat – talán a jópofáskodással akartuk elterelni a figyelmünket a ránk váró edzésmennyiségről. Örömünk azonban nem tartott sokáig: iszonyatos erőpróba várt ránk, megkockáztatom, a vasárnapi első gyakorlás futásai gyilkosabbak voltak a szombatinál – pedig az sem esett jól. Szerencsére a számtalan fajta és hosszúságú sprint után a labdák is előkerültek. Bevallom, fél szemmel az új srácokat figyeltem, úgy látom képzett futballisták – a két spanyol különösen jól mozog. Azt viszont sajnálattal hallom, hogy Keith Gillespie valószínűleg nem csatlakozik hozzánk, az ő igazolása erősítést jelentett volna.