A szövetség csapata

Hétfő délután Bükfürdőn megkezdte felkészülését az Európa-bajnoki pótselejtezőre a férfiválogatott. Mészáros Lajos szövetségi kapitány csapata augusztus 5. és 20. között hat meccset vív azért, hogy megtartsa tagságát az A-divízióban.

Mondhatnánk az ilyenkor sablonnak számító szöveget, hogy minden szép és jó, a játékosok és a vezetők bizakodnak, és hogy van esély a csehek, az ukránok és az észtek elleni pótselejtező végén a csoport első két helyének valamelyikén végezni, de ez nem lenne teljesen igaz. Persze az átalakulóban lévő együttes körül ezúttal tényleg minden rendben van. Ezt bizonyítandó a honi szövetség elnöke is eljött, hogy találkozzon a kerettel, mondjon néhány biztató szót, és támogatásáról biztosítsa a csapatot.

„Örömmel jöttem, s nemcsak azért, hogy a szövetség nevében érzékeltessem, mennyire fontos a férfiválogatott, hanem azért is, hogy saját szememmel is meggyőződjek arról, hogy remek körülmények közepette készülhet a csapat” – mondta Berényi János elnök a Hotel Radisson konferenciatermében, s ezzel kicsit megtörte azt a feszültséggel és várakozással teli légkört, amely az impozáns szálloda nagytermében érzékelhető volt. Talán az újoncok elfogódottsága, talán az elnök jelenléte tette, síri csendben üldögéltek a játékosok, mígnem az elnök lelkesítő beszéde feloldotta a hangulatot.

A három mikrociklusból álló program – az elsőben három hét alapozás és igen kemény munka, a másodikban edzőmeccsek, a harmadikban 16 nap alatt hat meccs – hétfőn laza átmozgató edzéssel indult.

„Furcsa, de jó érzés itt lenni” – fogalmazott Bódi Ferenc, az egyik „gólya”, miközben a büki sportcsarnokban – amelynek dicsőségfaláról megtudhattuk, hogy 2002-ben az 5. nőnapi kézilabdakupát a Sárszentmihály elorozta a házigazdák elől – kötötte a cipőjét a bemelegítést megelőzően. Őt emlegette Mészáros is, aki kiemelte, játékosának hozzáállása irányt mutat a jövő válogatottjának. „Bódi harminckét évesen, újoncként is habozás nélkül és boldogan jött az első hívó szóra” – mondta a kapitány, aki szerint vissza kell állítani a válogatottság nimbuszát. Hát igen, igazolt és igazolatlan hiányzók most is akadtak, de úgyis csak az számít, aki eljött.

De vissza a pazar szállóba!

„Sok magyar bajnokin a csarnokban felhangzik a vendéggárda javára megítélt szabálytalanságoknál a hazai drukkerektől a rigmus: szövetség csapata! Mi más, pozitív értelemben vagyunk a szövetség csapata. A szövetség támogatásával, közösséget alkotva szeretnénk jó nemzeti válogatottat építeni” – mondta a kapitány, akinek két új szárnysegédje a bajnok Paks edzője, Dzunics Braniszlav és a Körmend régi-új mestere, Sabáli Balázs is üdvözölte a játékosokat. Előbbi rövidre fogta mondanivalóját: „Nem lesz könnyű, de nem lehetetlen a feladat, fel kell kötnünk a gatyát” – közölte. Sabáli az őt ért pozitív hatásokat emelte ki. Azért akadt negatívum is: kiderült, Báder Márton dereka továbbra is rakoncátlankodik, így egyre valószínűbb, hogy a center nem tudja megkezdeni a munkát a többiekkel. Né­meth István csak bejelentkezett, majd ment is – ő sem teljesen egészséges, de valószínűleg a héten visszatér.

Abban mindenki egyetért, hogy a három hazai meccset meg kell nyerni, és egyet idegenben is hozni kell, hogy legyen esélye a gárdának, ám ez valóban kemény diónak tűnik. Egy biztos: az első edzésen látottak – mind Sabáli, mind Dzunics alaposan megizzasztotta a 13 tagú keretet – alapján erőnléti gondja nemigen lesz a csapatnak…