Négy poszt még lyukas

A szombati Honvéd–FK Lucenec előkészületi mérkőzésen kiderült, miért söpörte be a legrangosabb utánpótlás-kitüntetéseket a kispesti klub az MLSZ csütörtöki díjátadó ünnepségén: a 90 perc során négy olyan akadémista is szerephez jutott a szlovákiai rivális ellen, akinek a neveléséért a legjobb korosztályos együttes edzőjének megválasztott Szalai László felelt az elmúlt évben.

Amikor megérkeztünk a Bozsik-stadion gyakorlópályájára, kézhez kaptuk a hazaiak tervezett összeállítását, s végigfutva a neveken rögvest úgy gondoltuk: a második félidőben pályára lépő csapat hajaz arra, amelyik a bajnoki rajton és az Európa-liga harmadik körében pályára léphet. A Rabóczki Balázs szabadlistára helyezése után immár első számú kapusnak előlépő Németh Gáboron kívül csupán Debreceni Andrást, Takács Ákost és Hidi Patrikot tippelte az őszi alapemberek közé a korlátot körülálló nézősereg. És bár a kezdés előtt ment a sugdolózás a drukkerek körében, és többen húzták a szájukat a felhozatal láttán, a szünetre elcsitultak a bíráló hangok.

Az biztosnak látszik, hogy mindkét partvonal mentén gyeptéglázni kell majd a szezon végén, mert a jobb oldalt a szövetségtől Farkas János-díjat kapó Fazakas Géza szántja fel, a bal szélen pedig a szintén ifista korú Fritz Attila rohamoz. A próbajátékosokkal kiegészült kezdőcsapat (Medgyesi József és Horváth Adrián Kozármislenyből, Cséke György Bőcsből és a korábban Győrben is megforduló, szlovák válogatott Rudolf Urban a Jihlavából) kellemes benyomást tett az érdeklődőkre – és Sisa Tiborra is.

„Az első félidőben – annak ellenére, hogy több próbajátékos is játszott, és fiatalok is lehetőséget kaptak – elégedett voltam a srácokkal, szervezettnek, tudatosnak tűnt a játékunk – közölte az edző. – Védekezésben és támadásban is befutottuk a területeket, ez azért dicséretes, mert az elmúlt két hétben rendesen meghajtottuk a fiúkat.”

Noha a kezdőkről pozitívan szólt a vezetőedző, a papíron „jobb nevekből álló”, második félidőben szereplő labdarúgók produkciójával már aligha lehetett elégedett. A szlovák második vonalban negyedik helyen végző Losonc együttesén nem tudott felülkerekedni a hazai gárda, s a második 45 perc arra is rávilágított, mely posztokon szorul erősítésre a Honvéd.

„Négy olyan poszt is van, amelyre mindenképpen igazolnunk kell: bal oldali hátvédre, belső védőre, irányító középpályásra és csatárra még szükségünk van ahhoz, hogy újjáalakuló együttesünk ütőképes legyen – így a tréner. – Nem könnyű a helyzetünk, hiszen ma Magyarországon mindenki ugyanabból a harminc játékosból válogat, és a futballistáké a végső szó.”

Érdekes szituáció a Honvédé: három éve toldozzák-foldozzák a kispesti alakulatot, és mire végre megvalósult a tulajdonosi óhaj, s az együttes kikerült a nemzetközi porondra, új csapat építését kell megkezdeni. Kihívás a javából az edzőnek. Más kérdés, ha az elmúlt időszakban nem ad hoc alapon hoznak döntéseket, mára bajnokesélyes gárdája lenne Sisa Tibornak, és a nemzetközi porondra is sokkal nagyobb önbizalommal léphetne ki.

„Eddig sehol sem kaptam könnyű feladatot, Tatabányán nyolc kulcsember távozását követően kellett újjáépítenem a társaságot – persze nem panaszkodom, hasonló nehézséggel szembesülnek a kollégák is. Az mindenesetre bátorít, és bizakodásra ad okot, hogy amikor egy rutintalan fiatalembert, esetünkben Vasas Attilát pályára küldöm a masszív szlovákok ellen, képes helytállni. Habár én ezúttal is zakatolást követeltem a játékosoktól, tudomásul kell vennem, hogy a felkészülés ezen szakaszában még nem várhatom el, hogy a legjobbjukat hozzák. Arról nem is beszélve, hogy több labdarúgóra, például Abrahamra és Abassra, továbbá az új fiúkra, Hajdú Norbertre és Tóth Zoltánra sem számíthattam. Türelmesnek kell lenni, hiszem, hogy nagy lesz a boldogság Kispesten!”