Egy hajszálon múlott

Túl udvarias volt Lino Cervar mester a zadari meccs előtt, mert azt mondta, tart a magyaroktól, akiket szerinte biztosan felpaprikázott a Szlovákiától elszenvedett szombathelyi egygólos vereség. Igaza lett. Vasárnap nyert ugyan Horvátország, de a remeklő magyarok a folytatásban hasonló játékkal elérhetik céljukat, s továbbjuthatnak. Ehhez a Hajdu-csapatnak a további két mérkőzésen, vagyis a görögök és a szlovákok ellen három pontot kell begyűjtenie.

Fogadkoztak, hergelték egymást a játékosok a zadari öszszecsapás előtt, ám csoda kellett volna a győzelemhez, de még a pontszerzéshez is. Az összecsapás előtt a bemelegítő gyúrásra igyekvő Császár Gábor csak egy rövid mondatra állt meg.

„Rendben vagyunk, nincs újabb sérültünk. Kétszer edzettünk a csodás zadari Cosic-arénéban, nem nyom bennünket az esélyesség terhe, és mindent megteszünk a jó eredményért”–sietett tovább az irányító.

Sok horvát szakember és újságíró kérdezte Zadarban, mi van Nagy Lászlóval? Drazen Pinevic, a horvát sportlap, a Sportske novosti szakírója alig akarta elhinni, amikor azt hallotta, hogy a halaszthatatlan családi ügyeit is intéző Nagy túlságosan kimerült a fárasztó évad végére, ezért pihenőt kért és kapott a kapitánytól a zadari mérkőzésre. Mi tesszük hozzá: vajon mi haszna vagy értelme lett volna, ha erre a kérésre nemet mond a mester? A folytatásban a görögök és a szlovákok ellen viszont – s ezt Vass Sándor, az MKSZ szakmai alelnöke is megerősítette – létfontosságúak lehetnek (reméljük, lesznek) Nagy találatai.

A fantasztikus közönségétől végig űzött, hajtott, s meglepetésre a szerb bíróktól sem „elnyomott” horvátokat (az ősszel Veszprémben kikaptak 30–28-ra) is nyomasztotta egy-két gond, de ezekről ők a felkészülés során és a meccs közben látszólag meg tudtak feledkezni. Már edzéseikre is százak voltak kíváncsiak, és a magyarokkal vívott csatára csaknem megtelt a 9000 nézőt befogadó zadari csarnok. Már senki sem gondolt Ivano Balic és Domagoj Duvnjak, vagyis a két zágrábi irányító szerződése körüli súlyos, olykor a keret munkáját is megzavaró vitákra, sem a legendás Cervar mester alatt több okból mozgó kispadra, mindenki kizárólag a selejtezőre összpontosított.

Ennek eredményeként már a fordulatos első félidőt is többnyire uralták a gyakran hibázó horvátok, akik aztán a szünet után ritmust váltottak, s olykor művészi szintű kézilabdát produkáltak. Balic estében, a tengelye körül megpördülve, a háta mögül lőtte be a labdát, miközben a sokat cserélő magyarok ziccereket hibáztak. A nem csúcsformában levő horvátokat a csata egy-egy szakaszában és a hajrában így is meg lehetett szorítani, de megverni képtelenség volt. Fazekas bravúrsorozata mégis csaknem csodához vezetett. Csaknem...