Honvéd, a királyi gárda

Erős kezdés: a Kispesten és Madridban a világ legjobb labdarúgójaként számon tartott Puskás Ferenc két egykori csapatáé, a Honvédé és a Realé a nyitó meccs. Ezt legkevésbé a Slovan Bratislava, illetve a Panathinaikosz futballistái bánták: amíg a magyarok és a spanyolok a négynapos gála első „felvonására” készülődtek, a szlovákok és a görögök az Esztergom–Visegrád útvonalat járták be – hajóval… Így nemcsak a felcsúti Puskás Akadémiát igazgató Mészáros Lőrinc legfeljebb másfél perces, mégis sokat mondó ünnepi beszédéről maradtak le, azt sem hallották, ahogy Elizabeth Damborena Puskas ismertette a Real névsorát. Öcsi bácsi – egyik – leányunokája le sem tagadhatná, hogy Madridban látta meg a napvilágot: oly szépen és pöszén ejtette Sergio Aguza Santiago nevét, ahogy azt csupán a spanyolok tudják.

A neves vendégek mindjárt ellenfelükre akadtak: Szalai László együttese csak abban az esetben nem nyeri meg az U17-es bajnokságot, ha az utolsó körben rendezendő MTK–Ferencváros derbit legalább nyolc góllal hozzák a kék-fehérek. Hogy a hivatalosan Magyar Futball Akadémia néven futó intézményben felsőfokú képzés zajlik, az egy évvel fiatalabbakat, vagyis az 1993-as születésűeket felvonultató alakulat eredményei is bizonyítják: a srácok harmincból harminc bajnokin győztek. Az „idősebbekre” és Felcsútra viszszatérve: kérdésünkre, kire érdemes figyelni a kispestiek közül, Szalai László előbb mosolyogva rávágta, hogy mindenkire, majd komolyra fordította a szót.

„Ha ez a csapat még két évig együtt marad, mindannyian a Honvéd erősségévé válhatnak. Kiemelhetnék néhány nevet, hogy ők tényleg sokra vihetik, de nem teszem, mert ez a csapat úgy jó, ahogy van!” – mondta.

Mielőtt megbizonyosodhattunk volna afelől, hogy ez valóban így van, az derült ki, hogy a Puskás–Suzuki-kupán a legapróbb részletekre is figyelnek: Vereckei Dánielnek, a piros-feketék kapuvédőjének azért kellett sportszárat váltania a bemelegítés végén, mert ugyanúgy fehéret húzott, mint a Real ifjoncai, s egy embernek egyszerűbb cserélnie, mint tizenegynek…

Szóval a meccs. A Honvéd már a harmadik percben vezetéshez juthatott volna, ha Vécsei Bálint fejesét követően nem száll mellé a labda. Azt nem állítjuk, hogy a Madrid megilletődötten kezdett, ám tény: a mérkőzés elején a kispestiek voltak a jobbak. Hogy iménti megállapításunkat alátámasszuk: a 12. percben Vólent Roland úgy ment el Sergio Martínez mellett, ahogy Lionel Messi szokta becsapni Sergio Ramost, hogy aztán a legnagyobbakat idézve jobbal, spiccel a kifutó kapus támaszkodó lába mellett gurítsa a labdát a hálóig. Több se kellett a spanyoloknak, íziben rákapcsoltak, igaz, az egyenlítésre a 33. percig várniuk kellett: miután Álvaro Martín kihasználta a védelem hibáját, rohant a labdáért, jelezvén, a döntetlen nem jó nekik a Honvéd ellen.

Ehhez képest kikaptak.

De hogyan! Álvaro Martín 1–1nél, majd 2–2-nél is vezetést szerzett a királyi (vagy inkább hercegi…) gárdának, csakhogy 1–2-nél és 2–3-nál is jött Vólent Roland, és 2–2-re, majd 3–3-ra módosította a mérkőzést, valamint a Martin– Vólent góllövőverseny állását. És a csattanó még hátravolt…

A kétszer 40 perces találkozó utolsó pillanatában mesteri Honvéd-akció végén Vernes Richárd belőtte csapata negyedik, egyben győztes gólját – különösebben nem is kesergett, hogy túlzott gólörömért megkapta második sárga lapját. Nem sokkal később persze már ő is a pályán ugrált: a kezdőkörben úgy ünnepeltek a kispestiek, mint…

…akik a Real Madridot verték meg!

A másik mérkőzésen: Ferencváros–Puskás Akadémia 2–1.