Szafina keresztje

Az első Grand Slam-tornagyőzelmére készülő Dinara Szafina arcán a kelleténél több, míg Szvetlana Kuznyecováén az optimálisnál talán egy kicsit kevesebb izgalom tükröződött a meccs előtti szokásos fotózkodásnál. Az első játékot Szafina elszánt kezdése el is döntötte a javára, a másodikat pedig túlzott feszültsége miatt elveszítette. A harmadikban Kuznyecova nyugalma keménységgel és pontossággal párosult, nehéz helyzetből ütött egyenesen nyerő fonákot, majd magához ragadta a kezdeményezést, és először a meccs során ő tudta hozni az adogatását. Szafina tanult tőle, feljavult szervákkal nyerte a sajátját.

Egyre több volt az élvezhető labdamenet, de azért maradt bőven hiba a játékban. A 2004-ben US Opent nyerő, rutinosabb és érthetően higgadtabb Kuznyecova elkezdte kihasználni a pálya mélységét, a rövidítései hatékonynak bizonyultak, a már két GS-finálét is elveszítő Szafina a szívével és az erejével próbálta tartani magát. De egy megcsúszott labdával így is meglépett ellenfele 5:3-ra, majd egy brékcserével övé lett a játszma. Szafina, amikor kellett volna, nem mert elég szélesen játszani, Kuznyecova pedig azonnal élt vele, ha az ütője közelébe érkezett a labda.

A második szettben ő is elkezdett következetesen nyögni, ennek annyi előnyét látta, hogy kapásból meg tudta nyerni az adogatását. Aztán nyögés nélkül, de az eddigieknél is szebben játszott, és befutott mindent, amit ember befuthat, miközben a vetélytárs túlzott akarása néhány hosszúra nyúlt ütésben nyilvánult meg. De akart, akart, nagyon akart Szafina a lazább Kuznyecovával szemben – aki ezúttal sarokkal is megmutatta labdarúgótudását –, és valahogy rendre egyenlíteni is tudott, egy ideig. Az látszott a szemén, hogy elkeseredett küzdelmet folytat a másik orosszal és saját hibáival; hol férfiakat megszégyenítő módon osztogatott a sarkokba, hol meg csúnyán beleverte a hálóba a labdát. A kettős hibák terén pedig nagyon elhúzott vetélytársától. Kuznyecova tekintete is kezdett megváltozni, a második szett derekán már egyre több volt a vesztenivalója, ahogy kezdett közel kerülni a végső győzelemhez. Ekkor nem játszott jól, ám így is 4:2-es előnyhöz jutott, az is elég volt neki, hogy Szafina többet rontott. Egy labdával szélesebb volt Szafina adogatásfogadása a következő játék utolsó labdameneténél, 5:2 oda, s nem az állás, hanem az eddigi forgatókönyv alapján tűnt kilátástalannak a helyzete: alighanem a hite is erősen megingott önmagában.

Mint kiderült, a záró játék következett: 30:40-nél Dinara Szafina szervából először a hálóba küldte a labdát, másodszor a háló tetejére, amely onnan kirepült a vonalon túlra, az esélyei pedig végleg elszálltak.

Szvetlana Kuznyecova, aki a 2006-os finálét elvesztette Párizsban, ortodox szokás szerint vetett keresztet, megköszönve az égieknek, hogy vele voltak, már csak azért is, mert esővel nem szakították félbe ezt a szinte végig egy irányba mutató mérkőzést. Dinara Szafina pedig a tavalyi után az idei Roland Garros-döntőre is keresztet vethet. A nézők és a kamerák előtt még tartotta magát, de látszott, ezt a döntőt és ezt a tornát megsiratja. Szvetlana Kuznyecova őszintén, mély átérzéssel beszélt ellenfeléhez a díjkiosztó alatt, játékosként és emberként is megérdemelte a sikert.

Szvetlana Kuznyecováról szóló írásunk a 20. oldalon