Nem adja fel, amíg hisz magában

a Bundesligában kevesen futnak be olyan karriert, mint ő.

Témánál vagyunk: nem bánja, hogy elhagyta a Hannovert?

Cseppet sem.

Hiszen alig jut szóhoz a Zenitben.

Látja, ez bánt. Nagyon is bánt. Főleg azért, mert tudom, ha lehetőséget kapnék, megállnám a helyem. De nem ugrálok, nem rohangálok fűhöz-fához, hanem csendben teszem a dolgom, lehetőleg úgy, hogy ne legyen rám panasz, és közben várom, hogy Dick Advocaat bizalmat szavazzon nekem.

Úgy rémlik, a szakember óhajára került Szentpétervárra.

Így igaz. Ezért sem értem például, miként telhetett el úgy hat forduló, hogy egy percre sem állított be. A minap végre leültünk, tisztáztunk egy-két dolgot, korrekt beszélgetés volt. A hét végén már be is cserélt negyedórára… Ettől függetlenül azt mondom, a szezonból még hátravan egy meccs, ha játszom azon, ha nem, ezt az idény már elúszott. Konklúzió? Még többet és még jobban kell dolgoznom. S persze tudomásul kell vennem, ez nem a Hannover, hanem a Zenit. Ha jobbra tekintek az öltözőben, ha balra, csupa klasszis vesz körül. Nehéz bekerülni a kezdő tizenegybe, ám nem lehetetlen. Júliusban Ausztriában edzőtáborozunk, mire onnan visszatérünk Szentpétervárra, szeretnék stabil csapattag lenni.

Mi lesz, ha nem jár sikerrel?

Ezen hadd ne törjem a fejem. Már csak azért sem gondolok ilyesmire, mert úgy vélem, helyem van a legjobbak között. Ha nem így érezném, meglehet, már felhívtam volna a menedzserem, hogy keressen nekem új klubot, de amíg hiszek magamban, nem adom fel! Fontos, hogy mentálisan erős legyek, hogy ne menjen el a kedvem – ilyen szempontból megkönnyíti a helyzetem, hogy már jártam hasonló cipőben, ráadásul az itteni három és fél hónap helyett akkor a Fradiban két évig jegeltek. Mentségeket kereshetnék, foghatnám a beilleszkedés okozta nehézségekre, a nyelvi problémákra a mellőzésemet, esetleg arra, hogy az orosz válogatott játékosokat azért szerepeltetik, mert el akarják őket adni, azonban mindez mellébeszélés lenne a részemről. Csak egy számít: vagy játszol, vagy nem. Én egyelőre nem, és ezt nem egyszerű elfogadni, de meglátja mindenki, lesz ez még másként is!

Legyen! De mi legyen a hét végi Albánia–Portugália és Svédország–Dánia vb-selejtező végeredménye?

Döntetlen. Itt is, ott is. Gondoljon csak bele, Dánia nem ugrana meg, Svédország és Portugália pedig nem jönne fel ránk. Így a két döntetlennek egy győztese lenne: Magyarország.

Szóba kerül időnként a svédek és a portugálok szeptemberi vendégjátéka?

Talán még nincs itt az ideje, de rendszeresen beszélünk róla. S ilyenkor azért kiderül, nem csak én vágyom Afrikába…