Nagyon izgult?Nagyon izgult?
Inkább fáradt, gyenge voltam. Pénteken öt játszmát teljesítettem, s még nem sikerült kipihennem. Ráadásul az egy héttel ezelőtti betegségem is visszatért, szombat este már hőemelkedésem volt, de lehet, hogy lázas is voltam. Ilyen körülmények között nem tudtam úgy teniszezni, ahogyan szerettem volna.
Egy cseppet sem volt ideges?
De, természetesen azért ideges voltam, elvégre Grand Slam-tornán a negyeddöntőbe jutásért teniszeztem.
Úgy tűnt, a második szett hajrájára mégis magára talált.
A végén valójában már csak arra figyeltem, hogy valahogyan átüssem a labdát, és arra vártam, inkább Cibulková rontson. Az elején ugyanis rengeteget hibáztam, de kénytelen voltam megpróbálni hamar nyerőket ütni, mert a hosszú labdameneteket nem bírtam volna erővel – nem volt más esélyem.
Mentálisan is sokat kivett önből az elmúlt egy hét menetelése?
Igen, azt hiszem, fejben is elfáradtam. Most szükségem lesz néhány nap pihenésre, testileg és szellemileg egyaránt – kell a kikapcsolódás. Utána pedig megkezdem a felkészülést Wimbledonra, s bízom benne, hogy ott is jól megy majd a játék.
Az utolsó vereség el tudja rontani ezt az egy hetet?
El, sajnos kicsit keserű szájízzel távozom Párizsból. De azzal elégedett lehetek, hogy azután, hogy betegen jöttem ide, és naponta csak egyet tudtam edzeni a torna előtt, bejutottam a legjobb tizenhat közé. Csak az szomorít el, hogy még messzebb is eljuthattam volna, ha nincs a betegség – de mit tegyek, ilyen igazságtalan az élet.
