Úgy tűnt, nagyon izgult a meccs elején.Úgy tűnt, nagyon izgult a meccs elején.
Igen, nagyon görcsös és merev voltam, nem találtam a ritmust, ráadásul Kuznyecova nagyon jól teniszezett. A második szett talán alakulhatott volna szorosabban, de ehhez mindenképp hoznom kellett volna a szerváimat. Sajnos nem sikerült. A feldobásaimnál éreztem, hogy görcsös vagyok, nem tudom elég magasra küldeni a labdákat, emiatt az első adogatásaimat nagyon rossz százalékkal ütöttem be. Így aztán hiába éreztem, hogy már ellenfelem sem olyan magabiztos, nem tudtam kihasználni.
Mi okozta az idegességét?
Azt hiszem, túl nagy terhet raktam magamra, az járt a fejemben, hogy mekkora lehetőség előtt állok, ami megbénított. Azt is szoknom kell még, hogy valamelyik nagy pályán játszom, ami nem sokszor fordult elő velem korábban – nyilván ez is közrejátszott.
És vélhetően az sem tett jót, ahogyan Kuznyecova kezdte a meccset.
Hát, igen… Amikor az ember ellenfele elsőre ászt üt, az azért elgondolkodtató: én rettenetesen izgulok, ő meg enynyire magabiztos. És sajnos hiába ingott meg egy kicsit a második szettben, ahhoz, hogy valóban nyomás alá kerüljön, hogy elvehessem az adogatását, mindenképpen meg kellett volna nyernem a saját adogatójátékaimat – ám ekkor sem sikerült. Kuznyecova igazán kiválóan játszott, de én is megkönnyítettem a dolgát.
Csalódott?
Dühös voltam meccs közben, hogy nem tudtam kihozni magamból a maximumot. A Sybille Bammer elleni találkozóhoz képest sokkal rosszabbul teniszeztem, és ez még akkor is igaz, ha Kuznyecova egészen más stílusú játékos, mint az osztrák: keményen, agresszíven, támadóan játszik, nehezebb ellene – és hát mégiscsak hetedik a világranglistán.
Összességében azért elégedetten távozik Párizsból?
Mindenképpen pozitívak az érzéseim. Azután, hogy tavaly a selejtező első körében kiestem, most a főtáblán eljutottam a harmadik fordulóig, és Bammer személyében jó játékost is legyőztem. A Kuznyecova elleni vereség fájó ugyan, de ha az egész évadot nézem, továbbra is fejlődöm, bekerülök a legjobb hatvanba a világranglistán – egyszóval jó úton járok. Az első két mérkőzésen is voltak hibáim, igyekszem tanulni belőlük, amint a szombati mérkőzésből is, mert van még javítanivaló. Jön a füves pályás szezon, amelyet nagyon szeretek, és remélem, Wimbledonban is sikerül legalább így szerepelnem.
