Álompáros, álomtripla

Harmadszor jutottak fel a csúcsra a katalánokHarmadszor jutottak fel a csúcsra a katalánok

Daniel Alves, Éric Abidal és Rafael Márquez kényszerű mellőzése miatt Josep Guardiola vezetőedzőnek fel kellett forgatnia a Barcelona védelmét, s az ellenfélre, a BL-címvédőre tekintettel nem meglepő módon a keret két legmagasabb emberét, Gerard Piquét (192 cm), valamint Yaya Tourét (191) jelölte középhátvédnek – mint tette azt a Chelsea ellen a Stamford Bridge-en. Csakhogy a labdák nem a levegőből érkeztek, a katalánoknak a földön kellett visszaverniük a rohamokat, s bizony örülhettek, hogy a nagy bizonytalanság közepette megúszták kapott gól nélkül az első hat-nyolc percet.

S éppen a mérkőzés elején tapasztalt MU-fölény miatt volt váratlan a Barcelona vezető találata, ami egyúttal alátámasztotta az agyoncsépelt tételt: elég, ha csak egy pillanatra tévesztenek szem elől egy világklasszist, esetünkben Andrés Iniestát, máris kész a baj (10. perc). Innentől kezdve pedig fordult a kocka. Guardiola együttese megnyugodott, Lionel Messi megmozdulásaiba élet költözött, a labdatartás flottul működött, s ne feledkezzünk meg a balhátvéd posztjára állított Sylvinho méltatásáról, aki rendkívül hasznosan futballozott, magát mindig tisztára játszva kérte el, s adta tovább okosan a labdát társainak.

De nem csupán ő volt okos, hanem az egész csapat, amely egygólos vezetése tudatában a saját fegyverét fordította a United ellen, nagyszerűen visszazárva elfojtotta a támadások lehetőségét. Bár az is igaz, hogy miután kihagyott két meccslabdát (48., majd 53. perc), feltűnően kényelmesen szövögette a kontrákat, az üresen tátongó bal oldalt rendszeresen „elfelejtve”.

De belefért ez is, az is. Pláne, hogy a 169 centiméteres Messi kilencedik BL-gólja révén (amely fejesből született meg!) végül értékesítette a meccspontot a Barca. Guardiola 38 évesen BLgyőztes hadvezér lett (játékosként is felért a csúcsra!), a katalán klub 1992 és 2006 után története harmadik BEK-/BL-diadalát aratta, sőt ezen a szerdán öszszejött a triplázás, a Király-kupa és bajnoki cím megszerzése után megvan a BL-serleg is – éppen tíz évvel a Manchester United söprése után.

Egy labdaeladás, amely megváltoztatta a világot

A Unitedet ott érte a korai, később végzetesnek bizonyuló döfés, ahol a legritkább esetben szokta, és ahol éppen ezért senki sem várta – leszámítva persze a barcelonaiakat: az idényben szinte hibátlanul teljesítő „rombolóegység” eladta a labdát. Tán a sokkhatás tette, hogy a következő pillanatokban a hibázó Michael Carrick képtelen volt feltartóztatni Andrés Iniestát; hogy a Premier League-idény legjobbjának megválasztott Nemanja Vidics valósággal félrerebbent Samuel Eto’o útjából; s hogy Edwin van der Sar a rövid sarokba kapta a gólt.

A „vörös ördögök” idénybeli sikereinek egyik titka éppen a jól megszervezett védőjátékban keresendő. Hátul a Ferdinand, Vidics-tengely, a középpályán a három középső ember (alaphelyzetben Anderson, Carrick és Fletcher – szerdán az eltiltott skótot Ryan Giggs helyettesítette) olyan elrettentő erőt képvisel, amivel a legtöbb ellenfél képtelen eredményesen felvenni a harcot. Ezért aztán a 10. percben történtek nemcsak az eredményt változtatták meg, hanem a manchesteri futballisták lelkiállapotát is: elillant a hatékony támadásépítéshez elengedhetetlen nyugalom. Ami a gólig megvolt, sőt gólszerzési lehetőséggel is kecsegtetett.

A manchesteri aggodalmat táplálta a Barca egyre magabiztosabb játéka; s miközben a katalánok sztárjai meg-megvillantak, az elején robbanékony Cristiano Ronaldo láthatatlanná vált, Wayne Rooney nagyjából minden második átadását elrontotta, a szélsők és a szélsőhátvédek sokszor megcsodált előretörései elmaradtak. Sir Alex Fergusonnak nem volt más választása, változtatnia kellett a hadrenden – ezt szolgálta az Anderson, Tévez csere a szünetben, majd mivel ez nem hozta meg a kívánt hatást, Dimitar Berbatov hadba vezénylése.

De minden hiába. A barcelonaiak ügyeltek arra, hogy a labdaszerzésekből az MU, ha indít is támadást, a szokásos és rettegett gyorsasággal semmiképpen se tehesse. A kockázatos cserék által nem az angol bajnok támadó potenciáljának erősödése, hanem védelmének bizonytalansága vált még láthatóbbá. Az áprilisban még áhított „treble”-ből (bajnoki cím, BL- és FA-kupa-siker) így nem lett még „double” sem.