„Cozma segített”

A egyik percben önfeledten táncoltak, a másikban Cozmára emlékezve, egymást ölelve sírtak a bajnoki aranyérem kiosztásakor. Képtelenség volt felszabadultan ünnepelni?A egyik percben önfeledten táncoltak, a másikban Cozmára emlékezve, egymást ölelve sírtak a bajnoki aranyérem kiosztásakor. Képtelenség volt felszabadultan ünnepelni?

Olyan volt az éremosztó is, mint az egész évad, vagyis kétarcú – válaszolta Ilyés Ferenc. – Fantasztikus eredményt ért el a BL-ben is remeklő, valamint MK-t is nyerő Veszprém, hiszen pontot sem veszítve lett bajnok, mégis gyász és szívfacsaró fájdalom járt át bennünket az aranyérem átvételekor. Ott volt közöttünk a pályán az ünnepléskor Marian édesapja, Petre Cozma, aki fantasztikus ember. A gyilkosságot követően az ő lelkierejéből merítettünk mi is energiát a folytatáshoz. A munkába, a kézilabdába menekültünk.

Sokan az idő múlásában, a feledésben bíznak. Ön viszont éppen azt szeretné, ha nem felednénk el Marian Cozmát.

A bajnoki aranyérmet neki ajánlottuk, s ő velünk volt minden meccsünkön, mert onnan fentről is segített bennünket. Mi és a korosztályunk nem felejti el Mariant, de az a feladatunk, hogy utódainknak is elmondjuk, ki volt ő, s a leendő kézilabdázók is tudjanak róla, emlékezzenek rá.

Lelkileg volt nehezebb az évad feladatainak teljesítése, vagy az erőtartalékokat merítette ki a pokolian sok meccs, a temérdek edzés?

Az erőnlétünkkel nem volt gond, és kiderült, a lelkünk is nagyon erős, bár a gyilkosság okozta seb sosem gyógyul be. Máskor közhelynek tetszhetne, de most tökéletesen fedi az igazságot, hogy összefogtunk Marianért, a csapatért, a városért és a szurkolókért, akik végig mellettünk álltak.

A barátságok, a csapaton belüli kitűnő emberi kapcsolatok fontosságát Mocsai Lajos edző is hangsúlyozta.

A mesternek ebben a tragikus helyzetben elképesztően fontos szerepe volt abban, hogy olyan különleges tartású, nagyon motivált csapat formálódott, amilyenben talán soha többé nem fogok kézilabdázni. De Veszprémben sem lesz még egyszer ilyen közösség. Nekem Gulyás Péter segített a legtöbbet, amikor a mélypontra kerültem, hiszen ott voltam, amikor Mariant megölték. Péter szó szerint felkarolt, együtt jártunk enni, kávézni, a barátaival beszélgetni.

Csaknem négy hónap telt el a gyilkosság óta, s nincs olyan kérdés, amelynek kapcsán ne Marian Cozmához kanyarodnának a gondolatai.

Igen, mert február óta Veszprémben mindig ő van a középpontban, s azt hiszem, ez sokáig így is marad. A nyártól Lemgóban folytatom pályafutásomat, vagyis búcsúzóban vagyok Veszprémtől és a csapattól, de ezt a közösséget egy életre eggyé kovácsolja az, amit közösen átélt.

A BL- és a bajnoki meccseken a labdát azonban meg kellett szerezni az ellenféltől, be kellett lőni, meg bírni kellett az iramot a világ legjobbjaival.

Ráadásul súlyos sérülések is közbejöttek, vagyis nem csupán Mariant, valamint a gyilkosságnál megsebesített Ivan Pesic kapust és Zsarko Sesum irányítót kellett helyettesíteni, pótolni. A bajnoki döntőre Dejan Perics és Gál Gyula is megsérült. Mocsai Lajos azonban megadta a fő irányokat a munkánkhoz, ugyanakkor engedte érvényesülni a játékosok egyéniségét. Hogy példát is mondjak, Eklemovics Nikola zseniális irányító, akinek bizonyos meccshelyzetekben szabad kezet adott a tréner, és Nikola tökéletesen élt is a lehetőséggel, a csapat pedig győzött. A bajnokságban és a Magyar Kupában minden mérkőzésen, a BL-ben vívott tizenkét meccs közül pedig nyolcon.

Magyar bajnokként fog megérkezni Lemgóba, ahol Mocsai Tamás játékostársa lesz.

Előbb azonban nyaralok Horvátországban a szegedi barátaimmal, Vadkerti Attilával, Herbert Gáborral és Laluska Balázzsal, meg persze a családjukkal. Aztán hazamegyek Erdélybe, már alig várom! Közben Lemgóban lakást keres nekem Annamária nővérem, aki a szomszédban, Blombergben kézilabdázik. A lemgóiak július huszonegyedikén kezdik az alapozást, én néhány nappal korábban érkezem meg új klubomba, amellyel Mocsai Lajos a nyolcvanas években sok sikert ért el. Fia, Tamás lesz a jobb-, én meg a balátlövő a csapatban. Mi a válogatottból jól ismerjük egymást.