A rutinos csatár biztos a góllövésben

előtt örömmel újságolta: egyre jobban érzi magát Győrben.

„A legjobb persze akkor lenne, ha kupagyőzelemmel zárhatnám le az első magyar évadomat. Győrben tényleg mindennel elégedett lehetek: a stadion épül, a centerpálya füve tökéletes, több edzőpályánk is van, jó a csapat, jó az edzőnk, már csak a kupagyőzelem hiányzik.”

Rati Alekszidze korábban már háromszor is kupadöntőbe jutott csapataival, kétszer Grúziában, egyszer pedig a Chelsea játékosaként. A csatár azóta is sajnálja, hogy Angliában a finálét csupán a cserepadról nézhette végig.

„Bánt, hogy nem léphettem pályára. Nagy szó lett volna. Húszévesen kerültem ki Angliába, és bár minden edzésen megfeszültem, esélyem sem volt a csapatba kerülésre. Gianluca Vialli volt az edzőnk, aki sokat biztatott, a tréningeken dicsért, de mindössze két tétmérkőzést játszottam a Chelseaben. Persze elöl olyan játékosok voltak, mint Gianfranco Zola, Eidur Gudjohnsen vagy éppen Tore Andre Flo.”

Rati Alekszidze karrierje igazi hullámvasút: egyszer fenn, másszor lenn.

A csatár imádta Londont, mégis hazaköltözött Grúziába, hogy játszhasson. Visszatért a Dinamo Tbiliszihez, ismét elkezdte rúgni a gólokat, majd Oroszországba szerződött. Végül elege lett a labdarúgásból, és hirtelen a profi futball befejezése mellett döntött.

„Ha lehet, erről inkább nem beszélnék. Maradjunk abban, hogy megbántam döntésemet, és örülök, hogy most már újra kupadöntőt játszhatok a csapatommal.”

Rati Alekszidze szerint csak rajtuk múlik, ki emelheti kedd este magasba a Magyar Kupaserleget. A grúz játékos amondó: ha „elkapják a fonalat”, aligha jelenthet gondot, hogy egygólos hátrányt szedtek öszsze az ETO-parkban.

„Van annyira jó a csapatunk, hogy könnyedén megfordítsa az eredményt. Jó mérkőzést játszunk majd, nincs kizárva, hogy hoszszabbítás lesz, de engem csak egyvalami érdekel: végül mi örülhessünk. Ismerem, milyen érzés kupagyőztesnek lenni, jó lenne kedd este újra eufóriában ünnepelni...”