Leandro már tudja, kié az arany

a legendás brazil nyugalom elillant, ám utóbb magyarázatot kapunk: a színház is része a futballnak.

„Magyarországon már ismernek, aki pedig ismer, tudja, hogy nem vagyok izgága, verekedős alkat. Feszült volt a hangulat, és őszintén szólva beugrott, hogy egy kisebb balhéval lepörögnek a hátralévő másodpercek, az MTK szöglete után a játékvezető lefújja a meccset, mi pedig öt pont előnnyel várjuk az utolsó két fordulót. Majdnem minden stimmelt, csak az MTK gólt szerzett a szögletből… Ha a bajnoki címért hajtasz, sok mindent vállalsz, olyasmit is, ami egyébként nem jellemző rád. Az ilyen trükkök benne vannak a fociban. A Chelsea–Barcelona BL-elődöntőben az angol csapat cseréi ott álltak az oldalvonal mellett, de nem történt semmi, a Barca viszont az egyenlítő gólja után azonnal jelezte, hogy váltana. A spanyolok figyeltek, húzták az időt – néha ennyin múlik a siker.”

A télen az angol második ligás Bristol City által egy hétig tesztelt védő a tavasszal meghosszabbította szerződését a Lokinál, ám a nyáron az első távozók között lehet: legutóbb görög menedzserek figyelték produkcióját.

„Ez még nem fontos, bajnokcsapat tagjaként egyébként is megnő valamelyest a játékos értéke – csakhogy még nem vagyok bajnok. Úgy hiszem, az egész évet figyelembe véve megérdemelnénk az aranyat. Csapatot alkottunk, a legtöbb gólt mi szereztük, lehet, hogy a legkevesebbet mi kapjuk, megdolgoztunk azért, ami pénteken a miénk lehet. Az akarattal nem lesz gond, ezt garantálom, viszont az utóbbi mérkőzésekből meg kellett tanulnunk: a kilencvenharmadik percben is érhet minket meglepetés. Mindent összevetve jobb játékot várok magunktól, mint az MTK ellen – és győzelmet.”

Kisvártatva módosít: „Az sem bántana, ha a Bozsik-stadionbeli forgatókönyv érvényesülne: rosszul játszunk, de nyerünk.”

A 0–1 aranyban fizetne.