Leandro már tudja, kié az arany

Miközben meggyőződésből is tartjuk magunkat az orwelli szállóigéhez, miszerint a „Nagy Testvér mindent lát”, a törvényszerűségen túllépve kiegészítjük az axiómát: néha talán azért is, mert besegítünk neki. Ha például múlt vasárnap az MTK kapuját szabadrúgásból bevevő Leandro gólöröme szolidabbra sikerül, s a tízszeres válogatott védő nem a meze alá gyömöszölt labdával, valamint nem a lelátó meghatározott pontja felé csókokat hintve ünnepli a vezetést jelentő találatot, talán a DVSC-TEVA öltözőjén belül maradt volna a hír.

„Októberre várjuk a picit, addigra reményeim szerint a papája már háromszoros bajnoknak vallhatja magát – utalt a család bővülésére a Loki előtt az FTC-vel is bajnoki címig jutó Leandro de Almeida. – Csak rajta, illetve a csapaton múlik, hogy így legyen, ami azért nagy könnyebbség.”

Ahogy vesszük, fűzzük hozzá, a Loki az MTK ellen múlt vasárnap begörcsölt – igaz, kapkodó futballal is majdnem legyőzte a címvédőt. A fővárosiak hosszabbításban született egyenlítő gólja előtti különszámot (dulakodás a szögletzászlónál) látva arra gondoltunk,