Kijár az elismerés: szép volt, fiúk!

A háború, pardon, a csata foly tatódik.

A madárcsicsergéssel nehezen összetéveszthető fűnyíró zajára ébrednek a hétfőről keddre virradó éjszakát Szegeden töltő veszprémiek, az elképesztő hangerővel dolgozó gép állítólag még ott is fel-alá zakatol, ahol fű nem terem, mígnem Iváncsik Tamás mosolyogva inti le a kezelőjét: leállhat, mindannyian felébredtünk…; fáradtság este nem látszik az arcokon, elképesztő elszántság, mindenáron való győzni akarás azonban igen; Matics edző már a harmadik veszprémi gólnál akkorát csap a korlátra, hogy kis híján a kezét töri; ugyanő a hetedik szegedi találatnál örömében elereszt egy „picsku materi”-t; Puljezevics újra olyan eksztázisban véd, hogy betölthetné az elnöki posztot a Megszállottak Klubjában; Iváncsik Gergő Puljezevics feje mellett zúdítja be a labdát, amit a kapus sérelmez is, igaz, azt nem láthatja, hogy a felugró szélsőn akkorát taszítanak a levegőben, hogy csoda, egyáltalán kapura tud dobni; Eklemovics úgy dirigálja a Veszprémet, ahogy hajdanán a Szegedet: zseniálisan; egy perccel a szünet előtt Puljezevics besántikál az öltözőbe; egy másodperccel a szünet előtt Gulyás talál be az immár Marjanac által őrzött kapuba, kialakítva a 13–17-es félidei állást; az öltözőben feltehetőleg a leendő támogató energiaitalából isznak a szegediek, úgy szárnyalnak a második felvonás elején; 15–17nél már Lékó Péter is kizökken a sakkozókra jellemző nyugalmából, és felállva vezényli az őrjöngő publikumot; Andjelkovics és Iváncsik Tamás páros kiállítását követően az irányító és a szélső egymást átölelve vonul le a parkettről; 19–19-nél Ghinoea egyenlít, majd íziben vezetéshez is juttatja csapatát (4–3 után először); Marjanac bizonyítja, hogy lesz (van?) olyan jó, mint Puljezevics; a csodálatra méltó motivációval megáldott Herbert kockáztat, és fájós lábával mit sem törődve pályára lép; Laluska 21–22-nél lövi az első gólját, 22–22-nél a másodikat; Ghinoea büntetőjénél Matics nem mer odanézni – lemarad arról, hogy kimarad; az utolsó két és fél percből kettőt emberhátrányban brusztol végig a Szeged; 24–24 után mindössze egy gólt kap, de mivel Eklemovics találatára nem érkezik válasz, 25–24-re nyer a Veszprém; amint felharsan az utolsó dudaszó, a vesztesek és a győztesek összeborulnak, az ember úgy érzi, erről szól a sport.

Jó hír: a csata folytatódik.