A mennyben és pokolban

Nem mindennapi a dátum: 1909. május 20-án az ózdi könyvtárban megalakult az Ózdi Vasgyárak Testgyakorló Köre. Száz esztendő telt el azóta, és a magyar futball egyik legendája, az ózdi labdarúgás ma is él – közben megjárta a mennyországot, és megfordult a pokolban is. Először 1910-ben lépett pályára az ózdi gárda, egy év múlva nevezett a bajnokságba, majd sorozatos névváltozásokat (ÓVASE, OVTK, MOVE, Ózdi Vasas, Ózdi Kohász, Ózdi Football Club) követően jelenleg az NB III-ban játszik.

Ezt Török Béla, az egyesület elnöke idézte fel, aki büszkén említette meg azt is, hogy az eltelt évszázad során a csapat négyszer szerepelt a legjobbak között. Először az 1961–1962-es idényben, amikor bemutatkozó mérkőzésén 2:1-es vereséget szenvedett a fővárosban az Újpesti Dózsától, első élvonalbeli gólját pedig Csernai Tibor szerezte. Akkor Kálnai László volt az edző, aki 133 találkozón dirigálta az együttest. A szakember ezzel az örökranglistán második, ugyanis Frenkó László 152 mérkőzésen vezényelte a társaságot, a képzeletbeli dobogó harmadik fokára Bíró István került, aki 125 meccsen ült a kispadon.

„Kilenc bajnokságot nyertünk a különböző osztályokban, ezek során százötvenegy játékos jutott szóhoz csapatunkban – említi büszkén Török Béla. – 1959-ben épült meg az új stadion, több játékost adtunk a különböző válogatottakba. 1964-ben, majd az 1965–1966-os, illetve az 1981–1982-es bajnokságban játszhattunk a legjobbak között, a legutóbb élvonalban futballozó csapatunkat Pallagi Róbert edzette. A legtöbbször, négyszázkétszer Fükő I László szerepelt a klub színeiben, a házi gólkirályi cím birtokosa a százötvenkét találatig jutó Oltyán Zsolt. S hogy ne feledjem: nálunk kezdődött a későbbi válogatott Vasas-játékos, Várady Béla pályafutása is.”

Az 1995 és 2000 közötti időszakban csaknem „kimúlt” az ózdi labdarúgás, a többszöri újrakezdést követően azonban ma is él a sportág. Rövidesen megjelenik az a csaknem hatszáz oldalas könyv, amely végigkíséri az ózdi labdarúgás százesztendős történetét. Ózdon összeállították a „hűségesek” tizenegyét, amely a posztjukon legtöbbször szerepelt játékosokból áll, s ez a következőképpen fest: Fekete – Pribék, Murányi, Stanev, Fükő I – Tokár, Hankó, Utassy, Csuhány – Szendrei, Tóth J.