Amikor a vesztes győz

„Végre nyert valamit” – kom mentálta Steven Gerrard elismerését a Daily Telegraph élcrovata, arra utalva, hogy az angol szakíróknál az idény legjobbjának megválasztott labdarúgó csapatával, a Liverpoollal legutóbb 2006-ban szerzett trófeát (FA-kupa és angol Szuperkupa). A jelenlegi állás szerint pedig könnyen előfordulhat, hogy az aktuális évadot is üres kézzel zárja a 28 éves középpályás, hiszen együttese már csak a bajnokságban áll, de ott sem túl fényesen: a listavezető (ráadásul BL-döntős) Manchester United két fordulóval a befejezés előtt hat ponttal többet gyűjtött nála.

És mégis: a szakma nem az aranylabdás (illetve a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség ankétján a világ legjobbjának megválasztott) Cristiano Ronaldót, a labdarúgók szavazásán nemrég megkoronázott Ryan Giggset, de még csak nem is a talán élete legjobb formájában futballozó Wayne Rooneyt látta a legkiválóbbnak, hanem a Liverpool csapatkapitányát.

„Amilyen jólesik az elismerés, annyira meglepődtem rajta – mondta a szezonban 23 gólt szerző Gerrard. – Ha körbenézek, és számba veszem, milyen képességű futballisták szerepelnek a bajnokságban, hatalmas megtiszteltetés, hogy ebben a mezőnyben én lettem az első. És nemcsak a Manchester United játékosaira gondolok, hanem a Chelsea, az Arsenal és a többi csapat kiválóságaira is. Ráadásul a díjjal olyan legendák nyomdokaiba léptem, mint gyermekkorom példaképei közül Barnes, Nicol és Dalglish vagy apám hősei közül Callaghan és McDermott.”

A szakírók egyesületének elnöke, a People magazinnak dolgozó Steve Bates a választást azzal indokolta, hogy „Gerrard idénybeli teljesítményével a legmagasabb minőséget képviselte, odaadó és lelkes játékával kulcsszerepet játszott abban, hogy a Liverpool versenyben maradt a bajnoki címért, és a végsőkig kiélezetté tette a hajrát.”

Ezután képzeljék el, miként hangzott volna a magyarázat, ha a Liverpool nemcsak tartja a lépést a Manchester Uniteddel, hanem mondjuk meg is előzi...