Ismét összecsapnak

Stílusok csatája.

Talán így lehet a legjobban összefoglalni azt a csodát, amely vasárnap este (20.30 óra, tv: Sport1) vár arra a több száz millió hokirajongóra, aki legalább a televízióban megnézheti a világbajnoki döntőt, ha már nem volt olyan szerencséje, hogy ott lehessen a berni PostFinance Arena lelátóján ülő 11 ezer szurkoló között.

Mert ne legyenek kétségeink: óriási meccs, csúcshoki lesz.

Stílusok csatája.

Az egyik oldalon az ész, a fifika, a másikon az erő és a lendület.

A címvédőnél Ilja Kovalcsuk, Alekszandr Frolov, Alekszej Morozov, a trónkövetelőnél Dany Heatley, Steve Stamkos és Marty St. Louis, akikhez – egyébként nem meglepő – képtelenség odaférkőzni, különösen magyar újságíróként. Hiszen a kieséses szakaszban már a csarnokba jutás sem megy olyan egyszerűen: az interjúzónákba – amelyekben két percnél hosszabb ideig egyik hokis sem áll meg – teljesen esélytelen a HUN feliratú akkreditáció. De a kanadaiaknak és az oroszoknak sem megy könnyebben…

Hiába, sztárok itt, sztárok ott, bizony nehéz lenne fokozni.

Vagy mégis?

A két hadvezér sem akárki: az orosz válogatott mestere a játékosként olimpiai és világbajnok, kapitányként pedig vb-aranyérmes Vjacseszlav Bikov, a kanadaiaké pedig a Buffalót már a Stanley-kupa döntőjéig is elvezénylő Lindy Ruff.

Kérdés, melyikük lesz képes meglepni a másikat.

Az eddigiek alapján ugyanis nehéz lenne megnevezni az egyértelmű esélyest. A kanadaiak – erre a magyar válogatott kapcsán is emlékezhetünk – remekül kezdtek, a csoportmérkőzések során könnyedén gázoltak át mindenkin, aztán a középdöntőben ugyan botlottak egy aprót, büntetőkkel kikaptak a finnektől, de ennek gyakorlatilag semmi jelentősége.

Heatley és társai meggyőzőek.

Szórják a gólokat, ellentmondást nem tűrően játszanak, a védelmüket erősíti a torna egyik legjobb bekkje, Shea Weber, a kapuban pedig Chris Masonre és Dwayne Rolosonra sem lehetett eddig panasz.

Kovalcsukéknak is volt egy megingásuk ugyancsak a középdöntőben, igaz, velük csupán annyi történt, hogy nem a rendes játékidőben, hanem a hosszabbításban győzték le a svédeket, vagyis ők a torna egyetlen veretlen csapataként meneteltek be a fináléba.

Ha a kanadaiak meggyőzőek, akkor ők is azok, de…

Rendkívül látványosan, szépen játszanak, időnként viszont éppen ezzel nehezítették meg saját dolgukat, sokszor előfordult, hogy a jónál is jobb megoldást kerestek, de akkor már közbenyúlt egy védő. S az sem mellékes, hogy a kapuban Ilja Brizgalov korántsem olyan kiegyensúlyozott, mint kanadai kollégái: előfordult hogy remekelt, de a fehéroroszok elleni negyeddöntőben például mélyen tudása alatt védett, szerencséjére a csapat gólerőssége kihúzta a slamasztikából.

Ezúttal viszont nem lehet hibázni.

Ez az a meccs, amelyen bármelyik apró baki végzetes lehet, éppen úgy, mint a tavalyi világbajnoki döntőben: 12 perccel a vége előtt még a kanadaiak vezettek 4–2-re, de kiengedtek, jött Tyerescsenko és Kovalcsuk, majd a hosszabbításban ismét Kovalcsuk, s végül az oroszok 5–4-re nyertek.

Akkor a látványos, kombinatív hoki diadalmaskodott – most ismét összecsapnak a stílusok.

Oroszország–Kanada: újratöltve.