Újra a siker kapujában

Eddig mindenki hozta a kötelezőt, azaz nyert hazai parketten, így zalai előnnyel folytatódik a csata a Dombóvár–ZTE bajnoki negyeddöntős párharcban. A legutóbbi, keddi mérkőzésen a Zalakerámia 92–63-ra kiütötte a tolnaiakat, így joggal reménykedik abban, hogy pénteken lezárhatja a sorozatot.

„Legutóbb 1997-ben végeztünk az első négyben, így már a vezetők, a játékosok és a szurkolók is nagyon ki vannak éhezve a sikerre – fogalmaz Bodrogi Csaba, a zalaiak sportigazgatója, aki játékosként tagja volt az 1988-ban és 1990-ben bajnokságot nyerő együttesnek. – Főszponzorunkkal hároméves ciklusban gondolkodtunk és szerződtünk, amelynek első évében az alapszakaszt a legjobb nyolc között zártuk, de a rájátszásban kiestünk az első körben. Tavaly még eddig sem jutottunk, így újítottunk az edzői stábban, jött Völgyi Péter és Patonay Imre, emellett szemlélet- és irányításváltozás is történt. Ennek eredménye, hogy az idén adva van a nagy lehetőség: egy győzelemre vagyunk az elődöntőtől. Természetesen ha sikerül, másképp lehet tárgyalni a főszponzorral a jövőbeni támogatás nagyságáról, azaz roppant fontos számunkra a négybe kerülés.”

Dombóváron sem csak a sportolóknál magától értetődő győzni akarás miatt szeretnének továbbjutni: a tolnai klub még sosem került a legjobb négy közé. Ehhez legközelebb a tavalyi évadban állt, amikor a Körmend ellen a negyeddöntőben bukott el 3–1-re. A csapat az idén újra bekerült a nyolcba, a kérdés csak az: sikerül-e az áttörés, azaz 1–2-ről fordítani a Zalaegerszeg ellen, és bejutni az elődöntőbe?

„Azon vagyunk. Eddig még nem sikerült, de nagyon szeretnénk történelmet írni – mondja határozott magabiztossággal Bálind József, a klub mindenese, aki az ügyvezetői és a vezetőedzői posztot is betölti. – Nagy tett lenne a négy közé jutás az olyan kisváros történe-tében, mint Dombóvár, hatalmas eredmény lenne elődöntőt játszani. A klub stabil pénzügyi alapokon áll, ami nagy szó a gazdasági válság idején, de persze ha továbbjutnánk, meglehet, befutna egy tehetős szponzor. Ha meg kiesünk, akkor sem lógatjuk fel magunkat az első diófára, hiszen az is remek teljesítmény, hogy itt vagyunk.”