Nyerő volt az idegenlégió

Ha valaki ismeri a honi játékveze tői kar elitjét – nem nehéz megjegyezni azt a néhány nevet, sajnos meglehetősen szűk körről van szó

–, sejthette, hogy valami készülSzolnokon. A paksiak elleni párharc második felvonására ugyanis három olyan sípmestert küldtek az illetékesek, akik többnyire vezetőbíróként szoktak tevékenykedni a honi pályákon, szombaton viszont egymás mellé-mögé kerültek azok a szürke ruhások, akiknek egyike egykori nemzetközi kerettag, a másik jelenleg is az, a harmadik pedig nemsokára kandidál e testületbe. Szükség volt rájuk, mert ne szépítsük, a Tisza partján igencsak utálják a Duna-partiakat, és fordítva – persze ebbe a körbe csak a Szolnoki Olaj KK és az Atomerőmű SE csapatát és szimpatizánsait tessenek beleérteni, akik a két gárda november 18-i találkozója óta még kevésbé szívelik egymást.

A vendégek bemutatásakor még pelenka is került a parkettre az ilyenkor megszokott pénztárgépszalagok mellé, utalván alighanem arra, hogy a tolnaiak túl sokat „sírtak” a sajtóban az ominózus összecsapás légköre miatt, Mészáros Zalánt folyamatosan szidta a szolnoki szurkolótábor, de a legkeserűbb pirulát Gulyás Róbertnek kellett lenyelnie, akinek külön transzparenst készített az Olaj B-közepe. „Vigyázat! Gulyásinfluenza” – állt rajta, és hogy

mindenki értse a célzást, még maszkot is húztak, amikor a magasba emelték a drukkerek. Sőt a nem a legízlésesebb párhuzamot kiemelendő a közös nevezőnek szánt állatot is kórusban felemlegették a zsíros jelzővel kiegészítve, amikor a veterán centerhez került a labda. Pedig jó helyen volt nála: ha a gyűrű közelében meg tudták játszani társai a negyedik percben beálló 18-ast, biztos két pontot jelentett az ASE számára.

Nem úgy, ha más próbálkozott: mindkét együttes dobószázaléka 40 alatt maradt az inkább küzdést és védekezést, semmint látványos kosárlabdát hozó első félidőben, amelyet a jobban kezdő és jobban is hajrázó vendéglátó zárt ötpontos előnnyel – köszönhetően annak, hogy jobban megbecsülte a labdát. Mivel azonban a térfélcserét követő időszak hét paksi ponttal kezdődött, hamar semmissé lett a Tisza-partiak izzadságos vezetése, sőt miután Michael English és Kiss Zsolt is beemelt egy hármast, hirtelen héttel húzott el az alapszakasz másodikja. Feszült percek voltak ezek szolnoki szempontból, de nem tartottak sokáig: kisvártatva már felállva ünnepelt a publikum nagyobbik része. Történt ugyanis, hogy oly sok sikertelen próbálkozás után elkapták a fonalat a bajban az Olaj távoli dobói, és gyors egymásutánban négy triplát szórtak, amivel visszaszerezték az előnyt.

És többé már nem is engedték ki a kezükből a fehérben játszó piros-feketék: még ezzel a lendülettel feltornázták a különbséget 18 pontra, így az ebben az időszakban teljesen állva hagyott látogatók English vezérelte hajrája már igencsak késői volt.