A sok szempontból ünnepi kora estén – egyrészt emberemlékezet óta nem játszott kettős rangadót, azaz egymás után a pécsi női és férficsapat, másrészt a kezdés előtt húzták fel a csarnokban az urak újdonsült kupasikere előtt tisztelgő emlékzászlót, harmadrészt a nagyszünetben átadták a hölgyek előtte másfél órával megszerzett bajnoki bronzérmeit – gyilkos eladott labdákkal kezdtek a soproniak. Öngyilkos eladott labdákkal, ugyanis úgy passzolták el magukat többször is, hogy a megszerzett labdákból Wittmann Krisztián könnyedén ziccerezhetett a túloldalon. Pedig amúgy nem keltett roszsz benyomást az alapszakasz alapesetben esélytelen nyolcadik helyezettje, amely ráadásul nélkülözte bokasérüléssel küzdő bedobóját, az amerikai P. J. Couisnardot; többször is szépen játszották meg a palánk alatt a vendégek egyetlen centerüket, Emmanuel Diest.
Igazán nagy bajba akkor kerültek, amikor elkezdtek beesni a PVSK délszláv bedobóinak triplái: előbb Dragan Alekszics emelt be hármat, aztán Ante Kapov kettőt. A távoli szőnyegbombázást követően pedig pillanatok alatt 18 pontos előnyben találta magát a házigazda, amelynek némi meglepetésre a 21 esztendős center, Csorvási Milán duplái törték meg a lendületét. Olyannyira, hogy a félidőben már csupán tízpontnyi különbség a térfélcserét követően még tovább csökkent, de ebben ekkor már a rövid időre magára találó magasbedobó, Körtélyesi Gergely volt a „ludas”: ebben az időszakban ő szúrt közbe két hárompontost. Aztán egy ártalmatlan helyzetben összeszedte negyedik személyijét, és már ülhetett is le a padra... Holott hajszál hiányzott csupán az egyenlítéshez, mert 40–22-ről 44–42-re zárkózott fel a Sopron – váratlanul izgalmassá vált a csata.
És az is maradt, de amikor a pécsi rontások után az egyenlítés közelébe kerültek a látogatók, rendre rossz dobás vagy néhány eladott labda következett vendégrészről. Egymás hibáiból éltek tehát a csapatok, és majdnem össze is jött a bakiparádé láttán igazságosnak mondható döntetlen, mert a lehető legkisebb különbség alakult ki a 40. perc végére. Egypontos diadalát végül a szerencséjének is köszönhette az alapszakasz győztese, mert az utolsó támadást a sÖrdögök vezette, de idegességében nem találta meg a kosárhoz vezető utat.