Hét óra: a játékvezetői sípszóval szinkronban megkondultak a Széchenyi téri katolikus templom harangjai – a lélekharang, a REAC-ért, amely a jelek szerint hosszú agóniára készül. Hevesi Tamás vezetőedző ígérete szerint addig nem adják fel a harcot, amíg meg nem húzzák „felettük” a vonalat.
Dicséretes optimizmus, azonban a Loki sem Debrecenben, sem Rákospalotán nem vesztett még pontot a REAC-cal szemben. Ez a csúfság most sem esett meg a háromszoros bajnokkal, amelynek egyik kulcsembere ezúttal Szilágyi Péter volt.
„Rúgás- és ütésálló, nem foglalkozik semmi mással, csak a játékkal, amíg erővel bírja, nem áll le” – jellemezték debreceni oldalról az utánpótlás-válogatott csatárt, akinek a REAC éppenséggel annak ellenére a szíve csücske, hogy a fővárosi összecsapások a legkevésbé sem az ő meccsei voltak. Feloldjuk az ellentmondást: az „angolosan” harcias stílusú támadó 2007 tavaszán, hazai pályán a REAC ellen mutatkozott be a DVSC-ben, góllal, s a 4–1-es győzelem (Miroslav Beránekkel a kispadon) bajnoki aranyat ért a piros-fehéreknek.
Hogy miért lett érdekes figura Szilágyi Péter?
Nos, egyrészt – bár alighanem időleges jelleggel – kiszorította a kezdősorból a 13 gólos Oláh Lórántot, másrészt elmozgásaival, helyezkedésével „szűz” területeket teremtett Rudolf Gergelynek, a válogatott futballista pedig rendre be is indult a „senki földjén” nyitott folyosókba.
Az már inkább „csak” tökéletes önbizalomról árulkodott, ahogy a Loki harmadik góljánál a kapuba lőtt – mármint Szilágyi Péter –, pedig középen magányosan várakozott Rudolf Gergely. Ha hibázik, minimum szúrós tekintet a jutalma, a mozdulat azonban nemcsak a társ tetszését nyerte el, a lényegi kérdéseket is eldöntötte. A REAC ugyanis partnerére akadt a Lokiban: a házigazda becsületből ment előre, a DVSC kötelességből, de könnyed, olykor látványos támadásokat vezetve, azaz nyílt ütközetbe bonyolódtak a felek. 0–2-nél még mutatkozott rá némi esély, hogy egy gólra „bukkanva” a REAC esetleg visszalelkesedi magát a meccsbe – 0–3-nál már húsz forintot sem adtunk volna érte.
Hogy kisvártatva Leandro hatalmas gólt lőtt szabadrúgásból, nem osztott, nem szorzott: a gólcsúcs elmaradt, a DVSC-TEVA így is könnyedén hozta a kötelezőt – rutinból.