Fantombajnokság

– Három hülye!

– Mekkora ökör vagy te, Elemér, nem látod, hogy ketten vannak!

És tényleg.

Kocog ki a pályára a két csapat, mintha Fradi–Újpest készülne itt, az egyik lilában, a másik zöldben, aztán a sor elején ott baktat két spori. Nem három. Kettő. Egyikük kezében sincs partzászló, sem selyemből készült vadonatúj, sem pedig ütött-kopott, vasutaslobogóra emlékeztető. Halad elöl a két bíró, mögöttük elszánt futballisták: a helyi csapat, a bajnokság nagy esélyese, a Csengele lila-fehérben, a vendégek, a Szegedről érkező Pázsit SE pedig zöldben pompázva. És végre befut Készhárom Sanyi (mindenki csak ezen a néven ismeri), a csengelei vezérszurkoló, aki egykoron jobb-bekként sprintelt fel és alá, mostanra viszont jobbára labdát szed, legtöbbször mezítláb futkározik, közben nagyokat kurjant, rajta röhög a község apraja-nagyja.

Készhárom Sanyi elfoglalja helyét a partvonal mellett.

A két bíró egymásra néz, mindkettőjük szájában síp.

Ahol Készhárom Sanyi nélkül nincs kezdés

Fütty harsan, Készhárom Sanyi beleüvölti a bús magyar délelőttbe, hogy „Abcug Pázsit…!”, és kezdődik a meccs.

Csengele nagyjából kétezer lakosú község Csongrád megye északnyugati csücskében, Bács-Kiskun megye határában, és aligha lehetne ráfogni, hogy turisztikai látványosság. Van ugyan faluháza (ki tudja, előbb-utóbb tán szépségversenyt rendeznek itt…), ám a legnagyobb nyüzsgés – némi pátosszal: az élet sűreje – mégiscsak a Gól sörözőnél,s persze a futballpályán tapasztalható. A söröző egyébként kultikus hely, s nemcsak a községben: még Szegedről is járnak ide. A halászléfőző fesztivál vagy a körömpörköltfőző-verseny (hamarosan újabb zsíros falatok kerülhetnek a tányérokra…) is híres, de még ennél is népszerűbb a helyi futballcsapat.

A lila-fehérben pompázó Csengelei KSE.

Naná!

A községben rengeteg az Újpest-szurkoló, így kisebbfajta szenzációt jelentett, amikor a sportkör egyszer csak leigazolta Urbán Flóriánt. Tán akkor sem lepődtek volna meg jobban a helyi atyafiak, ha mondjuk Cristiano Ronaldót sikerül megszerezni. Amikor a korábbi negyvenszeres válogatott labdarúgó először pályára lépett a községi sporttelepen, többször is felhangzott a nézőtérről a „Hajrá, lilák!” biztatás. Az egykori újpesti kedvenc attól kezdve különleges sikersorozat részesévé vált.

A Csengele tudniillik évek óta bajnoki címet nyer.

Korábban többször is elhódította a megye III első helyét, de feljutni nem tudott, hiszen egy osztállyal feljebb már jóval több pénz, s ami ennél is fontosabb, utánpótláscsapatok szerepeltetése is szükségeltetett volna. Nagyjából ekkortájt pattant ki Pigniczki József és Somogyi István vállalkozók fejéből, hogy külön bajnokságot kellene szervezni. Minden hivatalos szervtől, minden szövetségtől távoli, igazi amatőr pontvadászatot.

Több mint négyszázezer forintot spórolnak meg

Így is történt.

Az első esztendőben hat csapat részvételével indult a szezon, hogy aztán a következőben már tíz, a mostaniban pedig 16 együttes küzdjön az elsőségért. A Legenda Lajcsi-kupa néven zajló bajnokság egyre vonzóbb a környező falvak, települések, sőt városok csapatainak – s egyre nagyobb konkurenciát jelent a Csongrád Megyei Labdarúgó-szövetségnek.

Persze most bárki megkérdezhetné: ugyan mi szükség van a különcködésre?

A választ Kunszabó Tibor, a csengelei sportkör elnöke, főszponzora, mosodása, biztonsági embere, szakosztályvezetője, mindenese adja meg: „Magam is futballoztam annak idején a Szegedi Dózsában, imádom a sportágat, s amikor a nyolcvanas évek végén megszűnt itt a csapat, tősgyökeres csengeleiként úgy döntöttem, újra felélesztem a község sportéletét. Helyi srácokból és a környező települések veteránjaiból alakultunk újjá, s azóta sikert sikerre halmozunk. A Bajnokok Ligája főtáblájára ugyan még nem kerültünk fel, de a megye hármat többször is megnyertük. És most jól figyeljen arra, amit mondok, mert ez itt a lényeg. Amikor a szövetséghez tartoztunk, nagyjából hatszázötven-hétszázezer forintba került a csapat fenntartása, ebben benne van a tagdíj, nevezési díj, bírói pénzek, ugyanakkor nincs benne az utazási költség és egyéb kiadások. Nem bírtuk, és nem is akartuk ezt hosszú távon fizetni, úgy voltunk vele, ne a mi pénzünkből éljen jól néhány hivatalnok bent, a szövetségben. Kapóra jött, hogy csábítottak minket ebbe a különös bajnokságba, és mi nem sokat vacilláltunk. Itt kétszázhúszezer forintból megússzuk a részvételt. Innen persze nem lehet feljutni, s kieső sincs, ám ha mi végzünk az első helyen – amire minden esélyünk megvan –, értékes sportszereket is kaphatunk a szervezőktől. De nem ezért hajtunk: a játék, a szenvedély, a futball vonz és motivál.”

Eközben Készhárom Sanyi egyre dühösebb lett.

Tudniillik nem kis meglepetésre a félidőben 1–0-ra vezettek a zöldek, a szegedi Pázsit futballistái. Sanyi alighanem már arra gondolt, bekopog az öltözőbe, dresszt, klottgatyát, focicsukát kér, és ő is beáll Urbán Flóri mellé, s hajt a győzelemért. De a folytatásban nélküle is fordított a csapat. A Csengele 5–1-re győzött, a korábbi válogatott középhátvéd két góllal vette ki részét a sikerből.

A két bíró szinte egyszerre fújta le a meccset.

Egyre több egyesület szeretne csatlakozni

Ott már nem furcsa, hogy nincs partjelző, hanem két játékvezető dirigál, egyenrangú félként. Legtöbbször felosztják a pályát, de mondjuk szögletnél vagy kritikusabb szituációban mindketten a tizenhatos környékén helyezkednek. Ha hiszik, ha nem, még sohasem volt vita egyetlen meccsen sem. Kiállítás persze itt is előfordul, s akkor összeül a fegyelmi bizottság (mert természetesen az is van…), és jöhet az eltiltás. Nem különösebb meglepetés, egyre több csapat érdeklődik, miként csatlakozhatna a jóval olcsóbb „fantombajnoksághoz”, kilépve, otthagyva a hivatalos szövetség által kiírt küzdelemsorozatot.

Erről Somogyi István, az egyik főszervező beszél: „Arra vagyok a legbüszkébb, hogy a mi ötletünk nyomán nemcsak új klubok, de még új pályák is születtek. Képzelje, Balotaszálláson nemhogy csapat, a településen még labdarúgópálya sem volt. Nosza, belelkesedtek az emberek, toboroztak tizenvalahány fiút, és a kaszáló helyére zöld gyepet telepítettek, felvonalazták, kapukat állítottak, összetákoltak egy kisebb tribünt, és máris beneveztek hozzánk. Előfordulhat, hogy a következő idénynek húsz vagy annál is több csapat vág neki, de rajtunk ne múljon, legfeljebb csinálunk két csoportot!”

Csengelén egyébként már nagyon készülnek a körömpörköltfőző-versenyre, de még ennél is jobban az újabb bajnokavatásra. Készhárom Sanyi például azt ígérte, ha meglesz az arany, ő bizony lila-fehér dresszben indul majd az ősszel a Fradi Üllői úti stadionjába, az NB I-es idénynyitóra.

Csengele és Készhárom Sanyi immár a magyar futballtörténelem részévé vált.