Csak semmi változást!

Az MLSZ elnöke, Kisteleki István csatába indult, zászlajára tűzve a honi futballreform jelszavát.

A szövetség első embere kedden az élvonalbeli csapatok képviselőiből álló ad hoc bizottság előtt ismertette elképzeléseit, amelyek korábban már elnyerték az MLSZ elnökségének tetszését. A tervezet (pontosabban: a vitaindító javaslat) egyik fontos eleme a nemzeti bajnokságok létszámának, illetve szerkezetének átalakítása volt. Kisteleki István a sportág gazdasági és szakmai előrelépésének zálogát többek között az élvonal 2010-ben esedékes létszámcsökkentésében látja, látta.

Tizenhat csapat helyett elég tizenkettő az NB I-ben.

Egységesen szavaztak az NB I-es főnökök

A majdnem négyórás rendkívüli ülésen a DVTK, a Haladás, valamint a ZTE csapatán kívül valamennyi élvonalbeli klub képviseltette magát. A kényes téma dacára sem volt asztalcsapkodás, indulatos küldöttek helyett érvek és ellenérvek feszültek egymásnak.

A hazai élvonal talán sohasem volt még ennyire egységes: a csapatok tulajdonosai s képviselőik egyhangúlag utasították el a mezőny létszámának lefaragását.

„Nem vagyok csalódott – szögezte le a tanácskozás után Kisteleki István. – Ismertettem az elképzeléseimet, elmondtam, milyen hátránnyal és milyen előnyökkel járna a változás. Egyeztettük az álláspontjainkat, majd a bizottság egyhangú döntést hozott, én pedig tiszteletben tartom a véleményét. Viszont keserű a szám íze, mert azt vettem észre, hogy nem azonos kiindulópontból közelítjük meg a kérdést.”

A magyar labdarúgást értékessé lehetne tenni

A klubok félrelökték a kevesebb csapat, de több mérkőzés elv mentén körvonalazódó ajánlást, hogy előtérbe tolják saját érdekeiket. Voltak, akik féltek, a tizenkét csapatos élvonal nem garancia a színvonal-emelkedésre, sőt akadtak (vidéki) együttesek, amelyek azt jósolták: kihullanának a szűk elitből, így a szponzorok, sőt esetenként még az önkormányzat támogatásáról is le kellene mondaniuk.

„Nálam az első helyre a szakmai fejlődés került – érvelt Kisteleki István. – Professzionális

topfutball létrehozására gondoltam, olyan termékre, amelyet értékesíteni kell a piacon. Olyan termékre, amely annyit ér, amennyit adnak érte. És itt megrekedtünk. Nem az a fő kérdés ugyanis, hogy tizenkét vagy tizenhat csapatos legyen-e az élvonal. Tőlem akár húszan is szerepelhetnek az NB I-ben, velem lehet alkudni, de akkor az legyen jó! Legyen mögötte teljesítmény, tartalom, magas színvonalú munka!”

Az MLSZ profi ad hoc bizottságának vezetője, George F. Hemingway szerint Kisteleki István javaslataiból hiányoztak az ok-okozati összefüggések:

„Noha a reformtervezetről először a Nemzeti Sportból értesültünk, volt időnk alaposan tanulmányozni az anyagot. Az elnök prezentációjában szereplő célokkal egyetértettünk, mi magunk is labdarúgásunk javításán fáradozunk. Ám úgy éreztük, a tervek megvalósítása tizenhat csapattal is teljesíthető. Nem fogadhatom el azt az érvet, hogy a gazdasági válság a létszámcsökkentés mellett szól, hiszen annak idején a tizenkét szereplős élvonalban többen küszködtek pénzügyi nehézségekkel, mint napjainkban.”

George F. Hemingwayt nem érheti meglepetés...

Az ad hoc bizottság véleménye ellenére Kisteleki István kötelességének érzi, hogy javaslatát beterjessze az elnökség elé, ám a profi tagok mostani állásfoglalása miatt előre borítékolható, hova kerül aztán a tervezet…

„Nyilván nekem is át kell gondolnom az irányokat” – érkezett a gyorsleltár Kisteleki Istvántól.

„Nem érhet bennünket meglepetés, az élvonal létszáma marad!” – utalt a jövőbeni MLSZ-elnökségi határozatra George F. Hemingway.

„Úgy indultam a mostani csatába, hogy tudtam, minimális esélyem van a győzelemre – ismerte el Kisteleki István. – Mégis belementem, mert ez volt a kötelességem – hiszek a változás lehetőségében, noha sejtettem, hogy valami hasonló lesz a vége.

De ilyen mértékű elzárkózásra, bevallom, nem számítottam…”

Pedig nem történt semmi más, mint hogy az elnök is szembesült a magyar futballvalósággal: a tiszta játék moraját elnyomja a csatazaj...