„Minden nap Kangyal-nap” – mondta hátát a falnak vetve Kangyal Balázs, amikor a válogatott arra várt Riga diplomatanegyedében, hogy bebocsátást nyerjen a magyar nagykövetségre. Február elején az olimpiai selejtező miatt járt fenn északon a csapat, és vidám volt az egész brigád. Az ipari mennyiségű zrikálásból persze nem maradhatott ki ő sem, és a hó elején tartott névnapja kapcsán szakadt ki belőle a fentebb említett bölcs riposzt.
Ami az elkövetkezendő két hétben különösen igaz lesz.
Mert ha valaki, Kangyal megérdemli, hogy ott legyen az A-csoportos világbajnokságon. A C-ben játszott gyomorideges meccsektől kezdve a tavalyi mámoros divízió1-es vb-ig megjárta az összes szintet – ezzel mondjuk nincs egyedül –, már akkor rutinos volt, amikor 1997-ben az Alba Volán játékosa lett, pedig karrierje csúcsa még jócskán hátravolt. Jöttek a bajnoki címek vég nélkül, megspékelve egy-két nemzetközi diadallal, EBEL-szereplés, mezvisszavonultatás, aztán Szapporó…
Ahová sokan ki sem vitték volna, mondván lassú, mint egy csuklós busz. A szövetségi kapitány azonban másképp gondolta, nem hagyta itthon azt az emberét, aki a 2007-es világbajnokság sajnos már jelentéktelen utolsó meccse előtti szabadnapon is levezényelte a társaságot edzésre, mert egytréningnyi fejlődési lehetőségről sem volt hajlandó lemondani. Jutalma az lett, hogy a csapatból ő vehette először kézbe a tálat, amelyet a feljutásért kaptak a srácok.
Azóta eltelt még egy év, Kangyal maholnap negyven lesz, és mivel a sportág népszerűsödése miatt lassan már nemcsak a focira, hanem a hokira is igaz, hogy tízmillió szövetségi kapitány országa vagyunk, megint sokan harsogtak, hogy Svájc ne ajándékút legyen, ergo Kangyal is maradjon itthon.
De nem marad.
A szövetségi kapitányban fel sem vetődött, hogy maradjon, több okból sem. Egyrészt a józan ész azt diktálja, nem maradhatunk benn, tehát a vb igenis ajándék is azoknak, akik arra tették fel karrierjüket, hogy (f)eljussanak az A-csoportba. Másrészt ő a keret legrutinosabb tagja, az aktív játékosok között 230 válogatottságával toronymagasan csúcstartó. Harmadrészt vele nagyobb esélyünk van bennmaradni, mint nélküle, mert ő a csapat kapitánya, nemcsak a mezén lévő C betű miatt, hanem amúgy is. Bill, a megkerülhetetlen erő, akinek talán a személyisége már fontosabb, az viszont nélkülözhetetlen. Akárcsak az A-csoportos szereplés az életútjából.
Szóval mostantól tényleg minden nap Kangyal-nap.
A két öreg róka, Kangyal Balázs és Ondrejcík Rastislav előtt támadó, negyedik csatársor összetétele összefügg a harmadikkal, hiszen a keret utolsó hat támadóhelyére nyolcan pályáznak, és ezen nyolcas szinte bármelyik kombinációja elképzelhető. Fodor Szabolcs és Sofron István lett a keret utolsó két kiesője az elutazás előtt, ami a szakvezetőség azon alapelvére mutat rá, hogy egyszerű, kiállításmentes, megbízható teljesítményt nyújtó játékosokat kerestek az említett hármasokba, amelyeknek elsődleges feladatuk az eredmény tartása. Emellett továbbra is igaz, hogy nem lesz színtiszta fiatal, magas vagy ütköző sor, azaz keverednek majd a korok, méretek, stílusok, és egyáltalán nincs kizárva, hogy a nagy nevek közül valaki majd itt is játszik. Hogy mégis melyik a negyedik sor ideális összetétele, az csak az Oroszország elleni, 22-i edzőmeccsen derül ki, amely után az utolsó hat helyre pályázó nyolc játékos közül kettőből tartalék válik, akik viszont az egyenes kieséses szakaszra szintén benevezhetők.
