Jöhet a kétszázadik!
Hezitál, amikor azt kérdezzük tőle, előkerültek-e a hűtő mélyéről a pezsgősüvegek, volt-e hajnalig tartó dínomdánom. A Paksi FC támadója, Tököli Attila 150. élvonalbeli gólját szerezte szombaton a Zalaegerszeg ellen (1–1), jubileumi örömébe mégis némi üröm vegyült: a hazai pontosztozkodás keserű piruláját a vártnál nehezebben nyelte le a 22-szeres válogatott játékos.
„Nemigen tartottunk ünneplést, hisz nem nyertünk – indokolta visszafogottságát Tököli Attila. – Mindig is úgy tartottam, hogy a csapatom érdekei előrébb valók a sajátjaimnál, így a végeredmény miatt aligha lehetek felhőtlenül boldog.”
Noha a zöld-fehérek csatára korábban sem titkolta: hadilábon áll saját statisztikájával („Na jó, sejtettem, hogy közel kerültem a százötvenhez”
– ismerte el), vanazért helyette más, aki számon tartja góljait, és figyelmezteti a közelgő „mérföldkőre” is.
„Technikai vezetőnk, Karszt József vezeti a nyilvántartást–árulta el a támadó. – Már a Vasas elleni meccsünk előtt szólt a hangosbeszélőnek, hogy közeleg a jubileum, mire én azt kérdeztem: nem korai erre készülni?”
Az angyalföldiek ellen mégis kettőig jutott Tököli Attila, az ünnepélyes 150. pedig a ZTE elleni találkozóra maradt. A 32 esztendős csatár érdemeiből szemernyit sem von le, hogy látványos akciógól helyett 11-esből volt eredményes.
„Csak az számít, hogy a labda átguruljon a vonalon – kaptuk a magyarázatot. – Sosem voltam a szemet gyönyörködtető gólok nagymestere, nem kísérletezem ollózással sem, lehet, megsérülnék a mozdulat során. De félre a tréfát, ami az első élvonalbeli gólomat illeti: nem emlékszem a dátumra. Valamikor 1994 tavaszán játszhattunk a Péccsel a Csepel ellen, és Hajdu Attila kapujába találtam be.”
A mérkőzést 1994. április 23án, azaz majd tizenöt esztendeje játszották. Róth Antal a 20. percben, csereként küldte pályára Tököli Attilát, aki a 83. percben a bajnoki egyetlen – pécsi szempontból győztes – gólját szerezte. Az ekkor még csak szárnyait bontogató játékos később az egekbe emelkedett: dunaújvárosi színekben 2000-ben, majd 2002-ben is gólkirály lett, előbb 22, majd pedig 28 góllal. Ha azt vesszük, hogy az elmúlt két esztendőben 18 találat is elég volt a címhez, a tizennégy gólos Tököli Attila méltán pályázik ezúttal is az elsőségre – főképp mert Bajzát Péterrel holtversenyben áll az élen.
„Saját bőrömön tapasztaltam, mennyit változott a játék, ezért lehet ma már kevesebb góllal is gólkirályságig jutni – mondta atámadó. – Az erőnlét került előtérbe, kevesebb a látványos elem. Nem lehet három-négy védőt kicselezni, mert már a második felrúg a lelátóra. Hogy az eredménykényszer miatt alakult-e így, nem tudom. Mindig arra törekedtem, hogy megragadjak az úgymond elitben; nem vethetik a szememre, hogy volt egy jó évem, és kész. Ha abból indulok ki, hogy Dunaújvárosban két szezonban összesen ötven gólt szereztem, akkor elvileg még meglehet a kétszázadik is. Azt hiszem, van bennem még ennyi. Talán…”
