Elsőre egyértelmű volt

Talán kicsit elcsépelt már sokadszor is azzal foglalkozni, hogy miért nem telik meg a soproniak impozáns csarnoka, az MKB Aréna a fontos meccsekre sem, de a bajnoki döntő első felvonása sajnos újabb okot szolgáltatott az ezen való tűnődésre – bántóan szellős volt a Szeged ellen az 1316 ülőhellyel felszerelt lelátó. Persze tudjuk, a hétfő esti időpont nem ideális szurkolói szempontból, meg a helyi drukkerek szemében még mindig a MiZo Pécs 2010 a „nagyvad”, amelynek elejtése számít az igazi trófeának, de a baranyaiak kiverése után nem lehet lekezelni a csongrádiakat. Halkan, csak zárójelben tesszük hozzá, hogy azért nemsokára teljesül a soproni közönség óhaja: láthatják a pécsieket, csak éppen férfi „kiadásban”, az erősebbik nem bajnokságának jövő szerdán kezdődő felsőházi rájátszásában ugyanis a Soproni sÖrdögök és a PVSK-Pannonpower párharca lesz az egyik a negyeddöntőben.

Hogy nehogy bárki azt higgye, feltartott kézzel érkezett a trónkövetelő, Fürész Emőke triplája volt az első, jegyzőkönyvbe kívánkozó momentum, és csupán a negyedik percben, 9–8-nál tudta megszerezni a vezetést a címvédő. Amber Holt duplájával esett át ezen a lélektani holtponton, aki nem kevesebb mint 11 pontot szórt az első negyedben – meg is kapta a vastapsot az amerikai légiós, amikor néhány másodperccel az első kisszünet előtt rotációs jelleggel lecserélte edzője. Nagyrészt neki köszönhetően tízpercnyi játék után nyolc ponttal vezetett a Sopron, de ezzel még korántsem rázta le riválisát, amelyet szintén amerikai vendégmunkás vett a vállára: a négyes poszton játszó Michelle Maslowski megoldásai rendre bejöttek a palánk alatt, és kereken négy perccel a nagyszünet előtt már csupán egyetlen pont választotta el egymástól az együtteseket. Időt is kért gyorsan Székely Norbert, a házigazda szakvezetője, és ez volt edzői karrierje egyik legsikeresebb egyperces eligazítása, mert 31–30 után 15 pontot dobott csapata úgy, hogy közben nyolc percen át egyet sem kapott – ebben a szakaszban dőlt el a csata.

A vak is láthatta, hogy elsősorban a védekezését rendezte az alapszakasz győztese, azonban a szegediek megtámogatták amúgy is esélyesebb ellenfelüket néhány olyan eladott labdával, amely tenisznyelven szólva ki nem kényszerített hiba volt: volt, hogy csak úgy a vetélyárs kezébe passzolták a labdát. A második félidőre pedig egyértelműen elfogyott a Szeviép muníciója, sőt ereje is, mert azokat a párharcokat, amelyeket az első két negyedben még sok esetben megnyert, ekkortájt már rendre elvesztette. Konkrétan a lepattanózásra gondolunk, a mérkőzés felénél ugyanis még a szegediek neve mellett állt eggyel több a pontszerzés után talán második legfontosabb statisztikai mutatóban, a végére azonban nyolcegységnyi előnyt harcoltak ki a hazaiak ebben a műfajban is. A meccs hősét, a végül 21 pontig jutó bedobót, Holtot még egyszer megtapsoltatta edzője azzal, hogy nem hagyta a végső dudaszóig a pályán, így ő már nem lehetett részese annak, hogy az MKB-Euroleasing előnye Eördögh Edit révén elérte a húsz pontot.

Bőven megvolt tehát a leghűségesebb város leghűségesebb szurkolóinak öröme, akik a látottak alapján nyugodtak lehetnek: kedvenceik egyértelműen jobbak a szegedieknél. Csakhogy azért rájátszás a rájátszás, mert ezt nem elég egyszer bizonyítani, az aranyat csak akkor akasztják újra – egymás után harmadszor is – a nyakukba, ha ezt még kétszer megteszik a pályán. Erre legközelebb szerdán lesz lehetőségük, délután fél öttől a csongrádi megyeszékhelyen.

Az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharc állása: 1–0 a Sopron javára