együtt végeztük el a pro licences tanfolyamot, nyolc hónapig voltunk ugyanannak a kurzusnak a hallgatói. Hozzáteszem, akkoriban fel sem vetődött bennem, hogy egyszer majd Tamás válthat a REAC-nál, ám az edzők jövés-menése is a futball velejárója. A télen én mentem, ő jött. Ennyi.
Több lesz ez a meccs szimpla bajnokinál?
Két, kiesésre ítélt együttes csap össze, mindössze erről van szó, se többről, se kevesebbről. Legalábbis én így gondolom. Ugyanakkor megértem, ha mások nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a mérkőzésnek. Más kérdés, hogy az elmúlt napokban tapasztalt médiaérdeklődés kapcsán időnként úgy éreztem magam, mintha a Real Madrid–Barcelona rangadó előtt állnánk.
A különbség – többek között – az, hogy nem a bajnoki cím, hanem a tizenötödik hely a cél.
Még ha tiszteletben is tartom a véleményét, vitatkoznék vele.
Csak tessék!
Ha a rákospalotiaiak nevében nem is beszélhetek, szerintem ők is úgy vannak vele, mint mi, siófokiak: amíg nem húzzák meg felettünk azt a bizonyos vonalat, harcolunk a bentmaradásért. Az én csapatomat sportemberek alkotják, akik az utolsó leheletükig küzdenek azért, hogy a REAC-on kívül még egy gárdát megelőzzenek. Azzal persze tisztában vagyunk, hogy fordulóról fordulóra csökken az esélyünk, de még mindig bízunk az élvonalbeli tagságunk meghosszabbításában.
Szerencsés – más számára balszerencsés – esetben az említett tizenötödik hely elég lehet hozzá, hiszen ne feledjük, a magyar labdarúgásról van szó: egy klub bármikor bedőlhet, egy egyesülettől bármelyik pillanatban megvonhatják a licencet, és akkor „jobbik” kiesőként megragadhatnak az élvonalban.
Örülök, hogy ezt szóba hozta, tudniillik ezzel kapcsolatos mendemondák már hozzánk is eljutottak. Nos, itt és most szeretném leszögezni: nem számolunk ilyesmivel. Egyik vetélytársunknak sem kívánunk rosszat, becsületes úton, a pályán elért eredmények alapján akarunk bent maradni. Úgyhogy ezt a kérdést le is zárhatjuk.
Íme, egy újabb: mit szól ahhoz, hogy a Siófok egyre több dicséretet kap a szakértőktől, mondván, szervezetten, stílusosan futballozó csapatot alakított ki Aczél Zoltán?
Jólesnek a dicsérő szavak. Apró szépséghiba, hogy ha a tabellára nézek, az nem az előrelépésről tanúskodik… Sajnos nem úgy szerepelünk, ahogy szeretném – hogy reális esélyünk legyen a kiesés elkerülésére, ahhoz eddig sorozatban kellett volna nyernünk, nem csak egy-két mérkőzésen. A játékosok előtt viszont megemelem a kalapom, mert a már-már reménytelen helyzetünk ellenére továbbra is elképesztő motivációval dolgoznak. Meglehet, sőt valószínű, hogy a végén elbukjuk a harcot, de amíg tiszta lelkiismerettel egymás szemébe tudunk nézni, nincs gond. S eddig nincs gond!
Hogy ne is legyen, ahhoz csak kellene újabb három pont…
Olyan edző vagyok, aki minden meccsnek, így a REAC elleninek is úgy vág neki, hogy győzni akar. Nagy kár, hogy ezzel a kollégák is így vannak…
