Járt már a vendégöltözőben?Járt már a vendégöltözőben?
Várjon csak… – töprengett el Aczél Zoltán. – Azt hiszem, még nem. Sőt biztosan nem. Azt azért tudom, hogy merre van, felmegyek a lépcsőn, jobbra fordulok, és a folyosó végén meg is találom. Ám ha véletlenül eltévednék, a házigazdák csak segítenének nekem.
Ezek szerint barátságban váltak el.
A mai napig nem tudom, de nem is akarom kitörölni az emlékezetemből a Palotán eltöltött időszakot, hiszen kimondottan sokat kaptam a klubtól. A REAC volt az első NB I-es csapatom, hittek és megbíztak bennem, ráadásul a két és fél évből kettő sikeres volt. Az utolsó néhány hónapot ugyan jobb elfelejteni, ám összeségében jóval több öröm ért, mint keserűség. Arra persze felkészültem – már ha erre egyáltalán fel lehet készülni –, hogy mivel a labdarúgók a szívemhez nőttek, a velük való találkozás nem lesz könnyű. Jóban-rosszban együtt voltunk, fura lesz most ellenfélként összefutni.
Utódját, Hevesi Tamást ismeri?
Hogyne! Tavaly
folytatás...
