Öt éve a brazil válogatott tagjaként a Magyarország elleni barátságos mérkőzésen már megfordult Budapesten. Milyen emlékeket őriz a látogatásról?Öt éve a brazil válogatott tagjaként a Magyarország elleni barátságos mérkőzésen már megfordult Budapesten. Milyen emlékeket őriz a látogatásról?
Ma is kellemes érzés, ha visszagondolok arra a két napra. Csodálatos volt tapasztalni, hogy mennyi szurkoló volt kíváncsi ránk Budapesten: nemcsak a mérkőzésre, hanem a találkozó előtti napon tartott nyílt edzésünkre is tömegek jöttek ki a stadionba. Szóval nem csak azért gondolok vissza örömmel, mert négy egyre nyertünk.
Most újabb barátságos mérkőzés, újabb budapesti utazás vár önre, és az összecsapás április huszonkettedikei időpontja nem csak azért lesz fontos, mert a mezszáma huszonkettes…
A születésnapomat ünneplem azon a napon, úgyhogy nekem így is, úgy is ünnep lesz a magyarok elleni találkozó.
Ha már itt tartunk, a születésnapja miatt választotta a huszonkettes dresszt is?
A Sao Paulóban nyolcas voltam, a válogatottban huszonhármas, ám amikor a Milanba igazoltam, már mindkettő foglalt volt, az egyiket Gattuso, a másikat Ambrosini viselte. Maradtam hát a huszonkettesnél.
Pedig ha korábban nem ússza meg a szerencsétlen balesetét, aligha válogathatott volna az olasz klub szerelései között…
Tizennyolc éves voltam, amikor egy uszodai balesetben eltört a hatodik nyakcsigolyám. Az orvos azt mondta, örülhetek, ha lábra állok még, ehhez képest egész szépen sikerült a felgyógyulásom. A mai napig Isten áldásának tekintem, hogy megkímélt a nagyobb bajtól, és folytathattam a játékot.
Honnan ered mély vallásossága?
A Biblián nevelkedtem, és hiszek benne, hogy életem irányát Isten szándékai határozzák meg. Próbálok mindig tanulni, és átadni másoknak is azokat az értékeket, amelyeket én és a családom is fontosnak tartunk.
A pénz mennyire iránymutató az életében?
Hazudnék, ha azt mondanám, nem fontos. De nem a legfontosabb. Vannak olyan összetevői az életnek, amelyeknek sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítok. Ilyen például a család, a munka iránti alázat, a futball kapcsán érzett szenvedély vagy a biztonság.
Azért is kérdeztem az anyagiakról, mert a Manchester Cityvel folytatott téli tárgyalásai során irdatlan összegekről volt szó, ön mégis nemet mondott az angoloknak. Miért?
Mert úgy gondolom, a Milannal még sok fényes siker vár rám, és azok után, amennyit eddig kaptam a klubtól, egyértelmű volt, hogy maradnom kell.
Ezt vehetjük úgy, hogy akkor ezentúl a csapatoknak már felesleges is ostromolniuk önt az ajánlataikkal, hiszen mindenképpen Milánóban fejezi be a pályafutását?
Nehéz a jövőről bármit mondani, a labdarúgás ugyanis kicsit a pillanat játéka. Így most is csak az aktuális érzéseimről beszélhetek, vagyis arról, hogy szeretem ezt a csapatot, imádom a várost, és még sokáig szeretnék itt futballozni.
Ha azt mondom, Real Madrid, mire gondol?
Lenyűgöző csapat, kiváló játékosokkal, de ha azt várja, megnyugtathatom: sohasem mondanám, hogy el akarom hagyni a Milant.
Némileg meglepő, hogy most a változatlanság mellett teszi le a voksát, amikor a napokban még úgy nyilatkozott, a Milannál véget ért egy korszak, és egy új kezdődik.
Nincs itt semmi ellentmondás, teljesen nomális, hogy egy csapatnál néha váltásra van szükség, jönnek új játékosok, mennek régiek. Továbbra is fontosnak tartom, hogy azokra a játékosokra alapozzunk, akik régóta a Milant erősítik, de néha kellenek új impulzusok is.
Kik azok a futballisták, akik meghatározzák a csapat arculatát?
Maldini, Pirlo, Ambrosini, Gattuso. Ha a csapaton belüli hierarchiáról beszélek, őket tenném az első helyre, és alighanem Ambrosini és Gattuso közül kerül majd ki Maldini visszavonulása után a Milan új csapatkapitánya is. Persze azért titkon bízom benne, egyszer eljön az idő, amikor én húzhatom fel a karszalagot.