Néhány lépéssel arrébb a pattogatott kukoricát kínáló fiatal leány is élvezte a tűző napsütést. Apróra szabott topjában egy dobbantással felugrott a korlátra, hogy süttesse kicsit a hasát. Noha a látványosság mágnesként vonzotta a férfiszemeket, vevőket már nem hozott annyit, az ideiglenes napozóhely mellett elhaladó szurkolók inkább abban maradtak, mindent a szemnek… Kikerekedett szemmel néztünk mi is, amikor a hazai fanatikusok a strandidő dacára sem hagyták otthon zöld-fehér sálukat, büszkén a nyakukba csapták, „cserébe” később levetették pólójukat a lelátó napos oldalán, mert hát a „természetes szolárium” mégiscsak ingyen érkezik.
Közben azt figyeltük, hogy a pályán lévő csapatok közül melyikből vesz ki többet a tikkasztó délutáni meleg. Az összecsapás előtt mindkét oldalról megerősítették: apróságok dönthetnek majd egyik vagy másik fél javára, az időjárás tekintetében tehát plusz, mínusz néhány fok.
Noha hazai oldalon akadt fogadkozás bőséggel, ember tervez, Czvitkovics Péter végez – a DVSC sokadvirágzását élő játékosa mintegy fél óra elteltével lehűtötte a szombathelyi kedélyeket.
Ez hideg zuhany volt a javából.
Bár addig inkább hazai lábakon vándorolt a labda, apró szépséghiba, hogy nem előre, hanem többnyire csak keresztbe a pályán. A vendégjátékosok közben lelkesen zakatoltak, mégsem állíthatjuk, hogy a Loki fordulatszámmérője kitért volna a piros zónába, hiába nézték meg a piros-fehérek csütörtökön a Halálos iram című mozit.
Amúgy a szombathelyieknek is ajánlanánk filmet, érdemes lenne talán a tékák polcain megkeresni a Kutyaszorítóban DVD-jét, mert Kenesei Krisztián hangulatjavító egyenlítésére viharos gyorsasággal érkezett a válasz – méghozzá tizenegyesből.
Miközben a hazai közönség egy emberként akarta felelősségre vonni Solymosi Péter játékvezetőt és sasszemű asszisztensét, a debreceniek játékosát, Dudut is nehezen lehetett lecsillapítani. A cserecsatár szemmel láthatóan zokon vette, hogy Czvitkovics Péter lőtte a büntetőt. Ketten fogták le, miközben saját kispadja felé továbbította „jókívánságait”.
„Mindenki szurkoljon!” – hangzott az ukáz a kemény magtól, ám a legutóbbi két idegenbeli erőpróbáját (az Újpest, majd a Zalaegerszeg ellen) elveszítő vendégcsapat biztosan őrizte a megszerzett előnyt. Debreceni oldalon az örömtől, a lelátón pedig a bosszúságtól emelkedtek magasba az öklök, volt, aki mérgében földhöz csapta addig dédelgetett szurkolói sálját is.
A bajnoki aranyért zajló versenyfutás folytatódik a tabella elején – nincs kizárva, hogy ennél izzasztóbb csaták is várnak még a debreceniekre.
