Egyelőre nem tűnik felhőtlenül boldognak… Egyelőre nem tűnik felhőtlenül boldognak…
Pedig elhiheti, az vagyok. Végül is ezért jöttünk, ezért mentem Moszkvába. A Jekatyerinburg elleni meccs után ugrándozott, a levegőbe csapkodott. Ez azért nem ugyanaz a látvány… Amikor a negyeddöntőben megvertük a Valenciát, tudtuk, nekünk az volt az elődöntő. Amikor legyőztük a Jekatyerinburgot, tudtuk, hogy megnyertük az Euroligát. Mert ezek a csapatok egyszerűen más dimenzióban játsszák a kosárlabdát.
Semmi veszélyérzete nem volt a meccs előtt?
Tudtuk, hogy a közönség belehajszolná az ellenfelet a győzelembe, ám ha a saját játékunkat játsszuk, nyerünk. A salamancaiak nagy erőbedobásra késztettek bennünket. Nem adták ingyen a sikert.
Magyarországon mindig akadnak fanyalgók, akik azt mondják majd, hogy ezzel a játékosállománnyal a nagyanyjuk is nyert volna…
Ez nem így van. Óriási feladat volt elvállalni annak a csapatnak a vezetését, amely kétszer egymás után élen végzett az Euroligában. Boldog vagyok, hogy első magyar szakemberként magasba emelhettem a serleget. Csupán azért van némi hiányérzetem, hogy nem a Péccsel sikerült véghezvinnem a diadalt. De ebben a sikerben a pécsiek is benne vannak, s mindenki, aki segített, akit edzettem, vagy aki az ellenfeleknél játszott. Nélkülük nem lehetnék az, aki…
