Az elődöntőben is remek hangu latot varázsoló jekatyerinburgiak az Euroliga bronzmeccsére is jól felszerelkezve érkeztek: a mintegy háromszáz tagú, narancssárgába öltözött, hatalmas zászlókat lengető orosz drukkerhad lelkesedésből jelesre vizsgázott, hiszen kedvencei aranyért jöttek, kikaptak, mégis őszinte fanatizmussal szurkolt a harmadik helyért zajló csatában.
A két leeresztett csapat közül előbb az oroszok találtak rá a helyes útra a kezdeti ügyetlenkedést követően, s a centerposztról most is veszélytelen magyar együttessel szemben az első negyed végére kilencpontos előnyt kovácsoltak különösebb erőlködés nélkül. Aztán a francia Sandrine Gruda is elkapta a fonalat, a 13. percre már a tizedik pontjánál tartott, ami önmagában is elszomorító volt a Sopron számára, s akkor még a lekapott négy lepattanóját nem is említettük... Alig fértek a zöld-sárgák magas emberei az orosz gyűrű közelébe, s mivel Jelena Milovanovicsnak megint nem ment a játék – a Magyar Kupa fináléját is beleértve zsinórban a harmadik meccsén –, és a többiek is messze jártak valódi tudásuktól, folyamatosan nőtt, majd húsz pont közelébe ért az UMMC előnye. Gruda mellett az ausztrál világbajnok Penny Taylor és az amerikai olimpiai bajnok Cappie Pondexter is fickándozott, főleg velük nem tudtak mit kezdeni a mieink. Milovanovics első kosara – történetesen egy tripla –, aztán egy betöréses kettese közelebb hozta a magyarokat, de a szünetre így is masszív, 15 pontos Jekatyerinburg-vezetéssel vonultak a felek.
A második félidőben még inkább kidomborodott a különbség a két fél között, elsősorban centerposzton bizonyult súlytalannak a Sopron, miközben a mezőnyemberek többé-kevésbé helytálltak. Főleg Amber Holt, aki ellentmondást nem tűrően küzdött, vetődött, harcolt minden labdáért, és összeszorgoskodott 12 pontot is, míg az oroszok már csak játszogattak. Kár, hogy nem tudott nagyobb erőfeszítést kifejteni a magyar együttes, amely végül 80–56-ra kapott ki, így negyedik lett.
A Sopron hatalmas bravúrt hajtott végre azzal, hogy eljutott a legjobb négy közé, és ez mindenképp megsüvegelendő, ám ott feketén-fehéren kiderült, a két orosz és a spanyol alakulat által képviselt játékerővel nem veheti fel a versenyt. Talán egy picit az egész magyar delegáción érződött, hogy talán tudat alatt kissé meg is elégedtek ezzel a teljesítménnyel, mármint az Euroliga final fourba kerüléssel. Nem arról van szó, hogy nem küzdöttek és hajtottak volna, inkább arról, mintha úgy lettek volna vele, amit elértek, az is szép teljesítmény, ám azt már nem hitték el, hogy lehet keresnivalójuk a valóban erősebb ellenfelekkel szemben. A magyar bajnok ezzel együtt minden elismerést megérdemel, de azért az embernek volt és lehetett is egy kis hiányérzete, főleg amiatt, mert ez a tehetséges fiatal társaság a két mérkőzésen látottaknál tud, és a négyes döntőig vezető úton tudott is sokkal jobban játszani.