Ügyesen futballozott az MTK, de kikapott
A vonal meghúzva.
Nézi az ember hétről hétre az MTK fiataljait, és olykor bizony sajnálja őket. Nem azért, mert rendszerint kevés néző előtt futballoznak – gyanítható, ezt már megszokták. Sokkal inkább zavarhatja őket, hogy nem képesek átlépni a határvonalat. Őket tartják itthon a legtehetségesebb fiataloknak, akik már az „Ajax-módszer” kijelölte nyomvonalakon haladva, a legkorszerűbb eszközökkel és körülmények között cseperedtek fel. Ám hiába kerültek be egytől egyig a felnőttcsapatba, sőt hiába nyertek teljesen megérdemelten bajnoki címet tavaly – innen továbblépni már-már erőt meghaladó, óriási ugrás lenne.
Mind a külföldi szerződés, mind a válogatott keret felé.
Mert bizony elgondolkodtató, hogy Erwin Koeman kere-tében (még a bő keretben is…) lámpással sem lehet rátalálni a legtehetségesebb, kék-fehérbe öltöztetett magyar ifjúkra. Míg Kanta Józsefet is hiába keresgélnénk, holott öröm nézni okos futballját, leheletfinom passzait és ösztönös megoldásait.
Erről nem csak az MTK futballistái tehetnek. Sokkal inkább a magyar bajnokság színvonala és irama. Aki látta (magunk közt szólva nem voltunk sokan…) a szombat esti, Zalaegerszeg elleni találkozót, újra megállapíthatta, leginkább totyognak a játékosok. Hatalmas futómennyiségről, látványos sprintekről, észvesztő iramról ezúttal sem beszélhettünk. Mind Garami József, mind Csank János remekül megszervezte csapatát, a hazaiak és a vendégek is a biztonságos védekezésre, a hátsó alakzatok megerősítésére ügyeltek, és megpróbáltak minél több veszélyes ellencsapást vezetni. Az MTK birtokolta többet a labdát, mégis a zalaiak veszélyeztették inkább a kaput. Csak – magyaros iramban, kényelmesen.
Csoda-e, ha nagy helyzet és gól nélkül ért véget a félidő?
Az MTK-ból nagyon hiányzik az ősszel rendre kiemelkedően futballozó Pál András, ez a mostani találkozón is élesen kirajzolódott. A szünet után tudniillik leginkább az történt a pályán, amit Csank János eltervezett. Persze a potya gólt még a ZTE sokat megélt trénere sem kalkulálhatta be (Végh Zoltán hihetetlen balszerencsés mozdulattal nyúlt a labda után…) ám ami onnantól kezdve történt, az igencsak felidegesítette az MTK szurkolóit. A Zalaegerszeg újabb betonfalat vont a kapuja elé, amelyet az amúgy remekül passzoló, réseket kereső, üres területeket is kihasználó MTK-ifjak képtelenek voltak feltörni. Akadt ugyan néhány veszélyesebbnek tűnő hazai lehetőség, ám a ZTE még így is növelni tudta előnyét, és végül egy jóval dinamikusabb második félidőt követően megérdemelten győzött, megtörve ezzel az MTK eddigi parádés (négy meccsből négy győzelem…) tavaszi szériáját.
A vonal meghúzva.
A kék-fehér fiatalok a tabellán persze még előreléphetnek. Ám hogy onnan hogyan tovább, külföldre, vagy Erwin Koeman keretébe, az bizony igencsak nehézkes hadműveletnek tűnik.
Kár érte. Elvégre ők a legtehetségesebb magyar fiatalok.
