Üzenet

Amikor Sztanyiszlav Szuhina, az ideiglenesen hazánkban állomásozó orosz játékvezetői team vezetője lefújta a mérkőzést, Lisszabonban, Stockholmban és Koppenhágában megcsörrent egy-egy telefon. A vonal túlsó végén a budapesti kém jelentkezett, és arról adott tájékoztatást, hogy a magyarok nagyon szeretik a sárga villamost, a mákos gubát és az Erős Pistát. És a futballt – de azt mindennél jobban! Miközben a portugálok, a svédek és a dánok enyhén James Bondra hajazó kéme mondta a magáét, a pályán még ott ugrált tizenvalahány mámoros magyar futballista, a lelátón pedig harminchatezren álltak és tapsoltak. Régóta várt pillanatok játszódtak le a Puskás Ferenc Stadionban, pedig aki látta a meccset, az pontosan tudja, hogy a második magyar gólig bizony nagyon megszenvedtünk a máltaiak ellen. De kit érdekelt ez már! A találkozó végén igazolódtak Nyilasi Tibor szavai, néhány napja azt írta lapunkban, hogy a válogatott afféle missziót tölt most be. Győzelmeivel rövid időre elfeledteti az emberek rosszkedvét, a kilátástalanságot és az újabb idegborzoló híreket, amelyek szerint mosolygó milliárdosok húznak le ezeregyedik bőrt az egyre szegényebb átlagemberekről. De itt, ezen a szerda estén nem érdekelt senkit a válság. A „hatpontos hadművelet” tökéletesre sikerült, siker Tiranában Albánia ellen és a végére magabiztossá váltó győzelem a máltaiakkal szemben. Pedig a mostani válogatott keretből kilencen (úgy bizony, kilencen!) tagjai voltak annak a magyar küldöttségnek, amely nem a hőskorban, hanem nagyjából két és fél évvel ezelőtt megszégyenítő vereséget szenvedett éppen Máltán. Akkoriban Puhl Sándor mondta elkeseredve lapunkban, hogy a magyar futball meghalt. És bizony senki sem vitatkozott vele, a sportág sokadik mélypontjára jutó, a leszereplő, lesajnált válogatott találkozóira alig néhány ezren voltak kíváncsiak. Hogy mi történt az elmúlt két és fél esztendőben, az hosszabb elemzést igényelne, de mi most leginkább arra figyeljünk, hogy kinek jut majd jegy szeptemberben a svédek elleni következő vb-selejtezőre. Merthogy egy nap alatt elkapkodják a belépőket, az nem is vitás. A csapat visszalopott valamit a régi szép időkből. Ezt a dán, svéd és portugál kémek is megüzenhették, mint ahogy azt is, hogy nálunk vannak a világon a leggyönyörűbb nők. S persze vízilabdában mi vagyunk a császárok. De már a futballban sem nevezhetnek minket udvari bohócnak.