Az első perctől bízik a nagy sikerben

mint megcsinálni azt, amit az edző kér tőlem. Brillírozni nem lehet ezen a poszton, egy kívülálló talán észre sem veszi, ha egy védekező középpályás jól teljesít, de jelen esetben ez nem is számít, a lényeg, hogy a lefújást követően a szakember veregesse meg a vállam azzal:

ez jó volt, fiam!

Szombat este így történt?

Erwin Koeman gratulált – szerencsére az egész csapatnak tudott. Nagy volt az öröm az öltözőben, boldoggá tett minket a győzelem, no meg az, hogy szeretett gyúrónk, Eisemann László kétszázadik mérkőzését emlékezetessé tettük.

A televízióban annyit lehetett látni, hogy fordult a kocka: a meccs végén a masszőr volt jó kezekben, hiszen a levegőbe dobálták. Kinek az ötlete volt?

Tippeljen!

Dárdai Pálé?

Sajnálom, nem talált.

Esetleg Gera Zoltáné?

Kettőből semmi.

Akkor az öné!

Nekem csupán annyi közöm volt az egészhez, hogy én ragadtam meg először „Eisi” karját. Na, jó, elárulom: Erwin Koemannak jutott eszébe, hogy így kellene köszönteni. A bíró épphogy véget vetett a találkozónak, amikor a kapitány már mutatta, hogy gyerünk, ünnepeljük a gyúrónkat. Csak utóbb tudatosult bennem: nem az volt az első dolga, hogy elkezdjen ugrándozni azzal, hogy „Nyertünk, nyertünk!”, hanem a körülötte állók, vagyis a munkáját segítők

egyikére figyelt. Látja, ez is azt támasztja alá, milyen tisztességes ember.

Akad titka ennek a csapatnak?

Titoknak túlzás lenne titulálni, de az az egység, ami minket jellemez, hatalmas plusz jelent. Miként az is, amit már korábban említettem, nevezetesen, hogy a legtöbbünk rangos bajnokságokban pallérozódik, és nem csupán fél éve, hanem esztendők óta.

Ennek haszna miben nyilvánul meg elsősorban?

Abban, hogy a tiranaihoz hasonló, kétségkívül nehéz mecscseket már meg tudjuk nyerni.

Mi lesz szerdán?

Megverjük Máltát!

Simán?

Sétagaloppban senki se reménykedjen, mi sem tesszük. Annyit ígérhetek, hogy ami tőlünk telik, megtesszük – ennek elégnek kell lennie az újabb sikerhez. Úgy értesültünk, régen tapasztalt, nagy érdeklődés van irántunk; talán kijelenthetem azt, hogy rá is szolgáltunk erre.

Szerdán huszonötödször lesz válogatott…

Hohó, várjunk még ezzel! Majd ha Erwin Koeman kijelöli a csapatot, akkor térjünk vissza erre.

Elképzelhetőnek tartja, hogy a szombaton történtek után nem jut szóhoz?

Minden további nélkül. Nem esne jól, de benne van a pakliban, hogy a szakember ezúttal másnak szavaz bizalmat. Megeshet, hogy szerdán Gera Zoltán lesz kezdő, nekem pedig a kispadon jut hely. Természetesen játszani akarok, ám ha Erwin Koeman másként határoz, azt maximálisan tiszteletben tartom. Különben is: semmi okom arra, hogy kételkedjem a döntéseiben. Éppen édesapám hívta fel rá a figyelmem, eddig egy szövetségi kapitány sem bízott úgy bennem, mint Erwin Koeman. S ez nagyon jó érzés.

Vannak vágyai?

Hogyne lennének! Most például arról ábrándozom, hogy legyőzzük Máltát.

Merészebb álma nincs?

Talán majd csütörtöktől…

Nocsak, hisz a vb-szereplésben?

Az első perctől kezdve hittem a továbbjutásban!