Természetesen korántsem len ne azonos a fogadtatása annak a bizonyos egy pontnak. Amíg Svédország előzetesen nem kalkulálhatott győzelemmel a legkeményebbnek ígérkező vetélytárs otthonában, és a döntetlennel az eddigi eredmények ismeretében sem kerülne jelentős lépéshátrányba, addig Portugália szombaton már a harmadik rangadóján lenne túl a négyből úgy, hogy egyet sem nyert meg közülük. Sőt a dánok elleni hazai vereség (2–3) és a svédországi döntetlen (0–0) mellé becsúszott egy kínos hazai 0–0 Albániával szemben is, azaz vannak visszaszerzendő pontjai jócskán.
Ilyen ősz után – még nem szóltunk a tét nélküli, mégis súlyos presztízsveszteséget jelentő, novemberi brazíliai 2–6-ról – érthetően megcsappant a bizalom Carlos Queiroz szövetségi kapitány és játékosai iránt. Élesebbek a szakmai kritikák, hamarabb harsan a füttyszó a lelátón; egy szó, mint száz, a futballt rajongásig szerető Portugáliában manapság nem fenékig tejfel válogatott játékosnak, illetve kapitánynak lenni. Queiroz természetesen nem látja ilyen súlyosnak a helyzetet, és mintha a kincstári optimizmusnál több csendülne ki a hangjából.
„Bár az igaz, hogy hazai pályán nem veszíthetünk több pontot, a maratoni versenynek, amelyben Portugália elindult, még messze a vége – intette türelemre a kritikusokat. – Valami azt súgja nekem, hogy ez a mi évünk lesz. A játékosok arcáról elszántságot olvasok le, és úgy vélem, a selejtezők különleges útján győzelmekben és gólokban lesz részünk. Svédországnak jó képességű és eredményes csapata van, fáradtságot nem ismerő játékosokkal. Nem lesz könnyű legyőzni, de már nagyon ki vagyunk éhezve egy igazán nagy meccsre, és ez segíthet.”
Queiroz „látványos és támadó szellemű portugál futballt” ígér, amelynek prezentálásához elvileg megvannak az emberei – ám csökkenti a pillanatnyioptimizmust, hogy az őszi keserves napokban is megvoltak. Óvatosságra ad okot továbbá, hogy bár Deco minden bizonynyal vállalja a játékot, elsőre „idényzárónak” diagnosztizált, két héttel ezelőtti combsérülése után vélhetően még nem lesz az igazi. Cristiano Ronaldo egészséges, ő azonban nem ezekben a hetekben futja a legjobb formáját, ráadásul a válogatottban hagyományosan gyengébben teljesít, mint a Manchester Unitedben.
A körülményektől függetlenül Svédország nem ígérkezik ideális partnernek az ősz feledtetéséhez. Bármily hihetetlen, saját földjén Portugália még sohasem győzte le a sárga-kékeket: a mérlegbe eddig két döntetlen és négy svéd győzelem került. A vendégek nem csak ebből igyekeznek erőt meríteni; szálláshelyükön egy óriási Nelson Mandela-képet tettek közszemlére, amelyen a Nobel-békedíjas volt dél-afrikai államelnök a világbajnoki trófeával a kezében mosolyog.
„Hagyomány, hogy ilyen eszközökkel is igyekszünk feltüzelni játékosainkat, próbáljuk sugallni nekik, hogy igenis folyamatosan álmodjanak a kijutásról – mondta Lars Lagerbäck svéd szövetségi kapitány. – De a felkészülést természetesen nem csak szimbólumokra, illúziókra alapozzuk. Futballistáim tisztában vannak például azzal, hogy ha a kezdő tizenegyben helyet kapók egyéni képességeit nézzük, akkor Portugália nyolc hármas vezetéssel kezdi a mérkőzést. Nyolc poszton mindenképpen jobbak nálunk. Ez azonban csak az elmélet, és a gyakorlatban precíz csapatmunkával ellensúlyozható.”
A svéd hadvezér azt tervezi, hogy minden játékosát biztosítja majd egy társa, azaz mindig ketten veszik fel a harcot egy portugállal, és ennek érdekében együttese valósággal „harmonikázik” majd. Hogy fog-e muzsikálni is, az az eltiltott Zlatan Ibrahimovic távollétében valószínűleg elsősorban a veterán támadón, Henrik Larssonon múlik majd.
A népszerű Henke mindenesetre már megkezdte a lelki hadviselést: minapi sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy már jó előre figyelmezteti a játékvezetőt Cristiano Ronaldo teátrális műeséseire, sőt meccs közben is „melegen tartja” a témát, elhárítandó a rögzített szituációkban rejlő veszélyt. A cinikusabb svéd újságírók helyeselnek, szerintük addig nem lehet baj, amíg a bíró nem ítél büntetőt a házigazdáknak. Mert noha a portugálok mindent tudnak a labdával, a legfontosabbat elfelejtették: azt, hogyan kell a kapuba juttatni. E hangok szerint a portói nulla nulla jó eredmény lenne – feltéve, hogy a magyarok győznek Tiranában.
Mit tehetnénk hozzá ehhez Budapestről? Ha a feltétel teljesül, ígérjük, közösen ünnepeljük a portói 0–0-t!
