Csendben írt történelem – Vincze Szabolcs jegyzete

Miközben a rivaldafény főként a Veszprém és a Szeged férfi kézilabdacsapatára esik, amely jelenleg a világ legjobb együtteseivel harcol azért, hogy bejusson az első számú európai kupasorozat, a Bajnokok Ligája kölni négyes döntőjébe, azért van itt még egy NB I-es gárda, amely a két nagy klub árnyékéban csendben és kitartóan írja a saját és a magyar kézilabdázás történetét.

A négyszeres magyar bajnok, szép hagyományú Tatabánya az elmúlt több mint egy évtizedben a „harmadik erő” lett itthon, 2014 óta nyolcszor szerezte meg a bronzérmet a hazai bajnokságban. A Bányász sokáig azoknak a magyar válogatott játékosoknak is lehetőséget adott, akik nem fértek be a két legnagyobb hazai klub keretébe, így nem indulhattak a BL-ben sem. És amikor az utóbbi években az egyesület koncepciója már éppen kezdett volna szétesni és jöttek az átláthatatlan igazolások, a váratlan vereségek, végül pedig még a Fradival szemben is lecsúszott a liga harmadik helyéről, a vezetőség úgy döntött, vissza kell térni a régi útra, még akkor is, ha ez újraépítkezéssel és lemondással jár.

Hogy végül mégsem járt azzal, abban nagy szerepe van az új edzőnek, Tóth Edmondnak, aki egy évtizedes egri munka után tavaly nyáron vette át a gárda irányítását, és a vártnál gyorsabban kovácsolt ütőképes alakulatot abból az alaposan kicserélődött keretből, amelybe több fiatal magyar játékos is érkezett.

Vezetésével a Tatabánya pedig nemcsak visszahódította a bajnoki bronzérmet, de sokáig még a második helyre is volt reális esélye, főleg, miután hazai pályán 34–30-ra legyőzte a Szegedet – erre is ritkán van példa. A csapat az évad második felére sem pukkant ki, sőt: igaz, hogy a szerencsés sorsolásnak köszönhetően, de 37 év után újra bejutott a Magyar Kupa döntőjébe, és ezüstéremmel zárta a kiírást.

És hogy mindez nem volt véletlen, hanem nagyon is tudatos és állhatatos munka eredménye, azt a kétfrontos harcban, vagyis a nemzetközi kupában nyújtott teljesítménye bizonyítja, ugyanis a norvég Naerbö, a svájci Aarau, a norvég Sandefjord, a török Nilüfer és a boszniai Izvidjac Ljubuski legyőzése után a Tatabánya bejutott az Európa-kupa oda-visszavágós fináléjába, amelyben a macedón GRK Ohrid lesz az ellenfele. Nem mellesleg a gárda történelmet írt, hiszen először jutott be európai kupasorozat döntőjébe.

Nagyon szép eredménysor ez egy olyan edzőtől, aki szintet lépett pályafutásában, és az első idényét tölti egy, az eddiginél jóval magasabban jegyzett csapatnál. Ha a magyar kézilabdázás 2025–2026-os idényére visszatekintünk majd, és azt sikeresnek ítéljük, akkor ne feledjük, hogy ebben a sikerben a „csendes, de dolgos” Bányásznak is óriási szerepe volt.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!