Ég veled, kapitány!
Isten éltessen! Nem bírom megállni sírás nélkül, ha arra gondolok, ez volt az utolsó mondatom hozzád… De tudod, mit? Egyébként sem! Miért mindig a legjobbaknak kell elmenniük? Alázat. Gyakran használtad ezt a szót. Amikor a pályán voltál, mindig ez jutott rólad az eszembe. Most meg a takarító néni mondja elcsukló hangon: „A Gábor megköszönte a munkámat, azt mondta, nekem is részem van a sikerben.” Miért, Istenem, miért? Oly kegyetlen… Te lettél volna az első, aki a mieink közül a koronghoz érsz a világbajnokságon. Életed bulija lett volna. Ezért kezdtél jégkorongozni, erről álmodoztál, amióta korcsolyát húztál. Most meg itt állok az öltözőben, beengedtek, hogy megnézzem a helyedet, és tudom, már soha, sohasem ülsz ide, a 19-es mezed már soha, sohasem veszed fel. A fehérvárit és a válogatottét sem. Már most kegyetlenül hiányzol. Pedig hatalmas küzdelmet vívtál névnapod estéjén, hogy élhess. Édesapádtól tudom. Ő meg a kedvesedtől, Nóritól, akiről olyan sokat és szépeket meséltél nekem. A kezei között haltál meg, itthagytad, pedig annyira szeretted. Végre együtt lehettetek, augusztus óta alig volt erre időtök, mindig csak meccs, meccs, az a fránya meccs. Még karácsonykor is a buszon ültél a többiekkel – hát megérte? Oly rövid az élet… Tudod, olyan nehéz eldönteni: a 2004-es szívproblémáid után kaptál négy és fél évet, vagy elvettek tőled minimum ötvenet? Félek, sohasem tudom meg a választ… A hipotézisekkel meg tele a padlás! Hetekkel ezelőtt beszéltünk itt, ahol most egy fekete gyászkeretbe elhelyezett fotóról mosolyogsz ránk. Lemondtál a csapatkapitányi posztról, feszült voltál, ideges, zavart a kialakult helyzet. Fájó szívvel döntöttél, de azt mondtad, jobb lesz ez így. Átadtad a helyed Tokaji Viktornak. Aki tudod, mit mondott az aranyérmet megünneplő rendezvényeteken? Hogy ennek a csapatnak voltaképpen Te vagy most is a kapitánya. A szíve. Elismert téged, mint mindenki a sportágban. A társak, az ellenfelek, a szurkolók. Nem „csak” mint játékost. Mint embert. De már nem vagy közöttünk... Nem lehet elviselni. A szüleid, a testvéred… … Kiscsicsó! Isten éltessen! A mennyországban.
